Rétegeződés és szelekció a felsőoktatásban

Előszó

A könyv alapját képező kutatás - amelyet 1981 és 1985 között végeztem - elsődleges célja az volt, hogy a magyar felsőoktatásban az elmúlt negyven évben lezajlott átalakulások társadalmi konzekvenciáit feltérképezze. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan alakult a hallgatók társadalmi összetétele a második világháborút követő nagy társadalmi változások óta eltelt időszakban.
A felsőoktatási felvételi és a hallgatók szociális összetételének alakulása szakmai körökben és a szélesebb nyilvánosság előtt is a magyar iskolarendszer talán legtöbbet vitatott témáját képezte. Általánosan elterjedt nézetnek volt tekinthető, hogy 1962, tehát a hallgatók származás szerinti összetételét adminisztratív módon, kötelező tervszámokkal befolyásoló rendszer megszüntetése óta, a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya radikálisan csökkent a főiskolákon és az egyetemeken. Kutatásunk egyik legfontosabb eredményeként elmondhatjuk, hogy ez a gyakran hangoztatott nézet egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Ugyanakkor adataink a különböző társadalmi csoportokból származó hallgatók felsőoktatásba kerülési esélye között változatlanul meglévő igen jelentős különbségekre is ráirányítják a figyelmet. Az adatok azt bizonyítják, hogy az ötvenes évek határozatai és utasításai és a későbbi periódus talányosan fogalmazó „elvárásai" nem bizonyultak nagyon eredményesnek a felsőoktatásban érvényesülő esélyegyenlőtlenségek csökkentésére. Hiába szabályozták adminisztratív módon a felvételiket, ha a munkás- és parasztszármazású fiatalok már a középfokú oktatásban olyan nagy hátrányban voltak, hogy azt adminisztratív eszközökkel lehetetlen volt tartósan ellensúlyozni. Az iskolarendszer alsó- és középfokain működő, társadalmi jellegű előnyöket és hátrányokat konzerváló és felerősítő mechanizmusok hatásainak megváltoztatása a felvételi időpontjában már elkésett. Adataink ráadásul azt bizonyítják, hogy a fizikai dolgozók gyermekei arányának a negyvenes évek végétől az ötvenes évek közepéig megfigyelhető megugrása után fokozatosan bekövetkező stabilizálódása, a felsőoktatási rendszer alacsonyabb státusú főiskolákra és magasabb társadalmi összetételű egyetemekre történt,, megkettőződésével" járt együtt. Ezzel párhuzamosan az esti és levelező tagozatos képzés fokozatosan elvesztette felnőttoktatási jellegét és lassan az iskolarendszeren keresztül történő felemelkedés „cselédlépcsőjévé" vált. Időközben azonban maga is differenciálódott. A levelező tagozat, amely esetében a hallgató „alig találkozik" a felsőoktatási intézménnyel, még a 80-as évek közepén is a nemzedékek közötti mobilitás egyik fontos csatornájaként funkcionált. Vissza