Előszó
Az ember képzeletét ősidők óta foglalkoztatta a levegő meghódítása. Bizonyításul elég megemlíteni az Ikarus-legendát, vagy Leonardo da Vincit, aki korának műszaki színvonalát tekintve, komoly elképzeléseket hagyott ránk az ember repülésével kapcsolatosan.
A későbbi, tudatos fejlesztés során a repülés alapelve nem változott. A célszerűség alakította ki a mai sárkányszerkezetet. A nagy teljesítményű, kis súlyú repülőgép-motorokat, hajtóműveket az emberi teremtő elme, az akarat hozza létre.
Különösen sokat fejlődött a különleges (vagy ahogy a szakemberek rövidítik: KLGS) szakterület. Ez érthető, hiszen mind nagyobb teljesítményű és mind bonyolultabbá váló repülőgépek mind nagyobb feladat elé állítják a pilótákat. Mind több és több adatot kell kapnia ahhoz, hogy helyes döntést hozhasson. Ez azt eredményezi még, hogy mind több feladatot végeztetünk el az ember helyett a különleges berendezésekkel.
Öncélú különleges berendezés nincs a repülőgépeken. Mindegyik kapcsolódik a motorhoz, a sárkányszerkezethez, vagy egy másik különleges berendezéshez, esetleg adatot szolgáltat a pilótának.
Félkarú óriás az, aki csak egy-egy részterületet ismer, a többiről semmit sem tud. Csak az lehet jó repülőipari szakember, aki a saját szakterületét részleteiben, az azzal kapcsolatosakat pedig összefüggéseiben ismeri.
A jövő rádió- és lokátorműszerészei sem nélkülözhetik az elektromos- és műszerberendezések ismeretét. Ezek a témakörök szorosan kapcsolódnak a fő szakterületükhöz.
Jelen tankönyvünkben igyekeztünk hangsúlyozni azokat a fejezeteket, amelyek anyaga szorosabban kapcsolódik a rádió és a lokátor szakterülethez. Ennek figyelembevételével egyes fejezetekben megelégedtünk a leíró ismertetéssel. Ahol viszont a kapcsolat szoros, ott részletes ismertetést adtunk.
Ha a tankönyvben leírtak segítségével sikerül jobban megismerni a repülőgépeket, ezen belül a rádió- és lokátorrendszereket, azok működését, akkor elérték a céljukat a Szerző és segítői.
Vissza