Repülőéletem

Előszó

Akit eddig megszállt a buzgóság, hogy a magyar aviatika „hőskorát" megírja, - egy kis szellőztetésre - rendesen az én viselt dolgaimat is szőnyegre teríti. Így néha abban a kitüntetésben részesülök, hogy szinte roskadozom a vállveregető dicséretek súlya alatt, máskor viszont alaposan leszedik rólam a keresztvizet. Ez a lélekemelő állapot ugyanis attól függ, hogy milyenek az író személyem és munkám iránt táplált érzelmei...
A közprédára vetett témával leginkább avatatlanok foglalkoznak, olyanok, akik hivatottaknak vagy jogosultnak érzik magukat e döntőbíró szerepére anélkül, hogy a küzdelmeket, törekvéseket közelebbről ismernék, vagy alaposabb figyelemre méltatnák. Ezért - a történeti hűség és a többi szereplő érdekében is - meg kell már egyszer valakinek mondani, hogy ezek az egyébként hangulatos művek, hitelesség szempontjából nemcsak keveset, de bizony semmitse érnek!
Ugyanis, akik eddig a magyar aviatika történetének megírására vállalkoztak, rendszerint figyelmen kívül hagyták a legegyszerűbb tárgyilagasságot is. Nem bírtak szabadulni szubjektív érzéseik hatása alól. Így minden törekvésük odairányult, hogy az olvasónak - még a valóság rovására is - minél érdekesebb olvasmányt nyujtsanak. Ezért még a jószándékkal írott munka is csak megtévesztő mesekönyvvé vált. De legsajnálatosabbak azok a művek, amelyek telítve vannak a részrehajlás vagy ellenszenv emberi vonásaival.
Ezek alapján egy csöppet se lehet megbízható az olyan feljegyzés, amelynek megbízhatósága attól függ, hogy a megnevezett vagy kitüntetett aviatikus milyen viszonyban áll méltatójával, barát-e vagy idegen; szimpatikus vagy ellenszenves volt-e az írójának. Vissza

Fülszöveg

Nem életrajz ez a könyv, inkább 50 év kortörténete a repülés fejlődésének különböző állomásain keresztül.
Svachulay Sándor ötven éve áll a magyar repülés ügyének szolgálatában. Munkásságát jóval a legendás rákosi idők előtt kezdte. Végigszenvedte az úttörők minden szenvedését; a feltalálókkal szemben mindenütt; megnyilvánuló bizalmatlanság fájó érzéseit, s a magárahagyatottság minden kínját, gyötrődését.
Néha fel-felcsillant életében egy-egy reménysugár, hogy terveit teljes egészében megvalósíthatja, azután ismét elhagyta az annyira óhajtott megértés és repülőszerencse.
Voltak sikerei, repülőszerkezetei egyedülállók voltak a maguk idejében és nemében, megoldásai pedig az akkori kort jóval megelőzték, mégis a teljes siker másoknak jutott osztályrészül.
Igazi úttörő és magyar sors Svachulay Sándoré. Ha könyvét olvassuk, láthatjuk, hogy nemcsak mint feltaláló és repülőgépszerkesztő volt tehetséges, hanem a tollat is ügyesen forgatja s mondanivalóját lebilincselő érdekességgel adja elő.
Bátran odaállíthatjuk Svachulay Sándort is azok közé az értékes, sokszor sorsüldözött magyar értékek közé, akiket teljes mértékben csak az utánunk következő nemzedék tud értékelni és megbecsülni! Vissza