Előszó
A hírközlés egyidős az emberi társadalom kialakulásával.
Döntő fejlődése mégis csak a múlt század utolsó harmadától következett be, az elektromágneses energiatovábbítás alapvető...
Tovább
Előszó
A hírközlés egyidős az emberi társadalom kialakulásával.
Döntő fejlődése mégis csak a múlt század utolsó harmadától következett be, az elektromágneses energiatovábbítás alapvető törvényszerűségeinek felismerésével.
A vezetéknélküli jelátvitel elméleti alapjaival, a térben szabadon terjedő elektromágneses hullámokkal, a múlt század 60-as éveiben Clark Maxwell - Faraday kísérleteiből kiindulva - foglalkozott. Elméleti eredményeit a gyakorlatban először Heinrich Hertz igazolta kísérleteivel 1887-88-ban. A következő lépést Alexander Popov fizikus tette meg, akinek először sikerült nagyobb távolságot áthidalni a vezetéknélküli hírközlésben. Eszköze antennával ellátott szikraadó volt, melynek segítségével morzejeleket tudott vezeték nélkül továbbítani.
Ebben az időben egyre több kutatót, fizikust foglalkoztatott a vezetéknélküli hírközlés és napról napra új felfedezések, találmányok születtek. Közéjük tartozott Marconi is, aki Popovtól függetlenül, vele szinte egy időben ért el a vezetéknélküli hírközlésben azonos eredményeket. A kezdeti nehézségek - a vezetékes technika monopóliumának leküzdése - után hihetetlenül gyors fejlődésnek indult a rádiózás. A fejlődés fontosabb állomásai a következők voltak:
- Wien-féle kioltó-szikraközös adó,
- gépadó,
- kételektródás cső,
- kristály detektor,
- rácsos elektroncső,
- visszacsatolás elve, amely Meisner nevéhez fűződik s a csillapítatlan rezgések keletkezésével lehetővé válik a telefonikus átvitel (1913).
A felgyorsult fejlődés eredményeképpen 1920-21-ben a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban műsorközlő rádióállomás létesült.
A detektoros vevőkészülékeket hamarosan felváltották az elektroncsöves, majd a sok csöves, sok hangolt körös egyenes vevőkészülékek. Végül a szuperheterodin vevőkészülékek is megjelentek. Az egyre több rádióállomás megjelenése a hullámsávok kiterjesztéséhez és a rövidhullámok nagy távolság-áthidaló képességének felfedezéséhez vezetett. A tulajdonképpeni rádiózás fejlődésében az 1930-as évek elejére egy korszak lezárult, s a fejlesztés iránya a televízió, rádiólokáció területére tevődött át. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a rádiózás fejlődése megállt, hiszen az elektrotechnikai tudományos felfedezések eredményeit a rádiózásban alkalmazzák napjainkban is (félvezetők, integrált áramkörök) csak a kutatás területe változott.
Vissza