Repülés

Előszó

Részlet:

Egy évvel korábban a Varázslóinas-avatás éjszakáján

Éjszaka van a Marrami-lápon, a fekete vízen visszatükröződik a telihold, és megvilágítja az éjszakai Lényeket, amelyek most indulnak szokásos útjaikra. A levegőt betöltő csöndet csak néha töri meg az Iszaptó bugyborgása, ahogy a tóban élő teremtmények útnak erednek a pompás lakoma reményében. Egy hatalmas hajó teljes legénységével lesüllyedt az Iszapba, és a Lények éhesek - de mielőtt nekiláthatnának a vacsorának, előbb még meg kell küzdeniük az iszapmanókkal a maradékokért. Időről időre egy-egy gázbuborék a felszínre lök valamit a hajóról, vastag, sötét kátrányréteggel borított, jókora deszkák és póznák úszkálnak az Iszaptó felszínén. Egyetlen emberi lénynek sem tanácsos éjnek idején odakinn császkálni a Marrami-lápon, a messzeségből mégis egy apró kenu közeledik a hajó felé, benne a kitartóan evező emberi alak. Szőke, göndör haja a nedves lápi levegőben csapzottan tapad a fejéhez, átható tekintetű zöld szeme haragosan bámul bele az éjszakába, miközben vad dühvel morog magában, újra és újra felidézve az aznap este lefolyt, heves vita minden részletét. De hát mi köze neki ehhez az egészhez? - kérdezi önmagától. Egy új élet felé igyekszik éppen, egy olyan új élet felé, ahol elismerik a tehetségét, és nem szorítják őt háttérbe egy törtető kis jöttment kedvéért. Vissza