Előszó
Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából a 2008. évet a Reneszánsz Évének nyilvánították. Ebben az esztendőben - természetesen - a kulturális intézmények programjainak nagy része is a reneszánsz örökség felidézésének és újragondolásának jegyében szerveződik. A lehetőségek köre tág, hiszen az élet szinte minden mozzanatában találunk olyan elemet, amely a reneszánsz korának filozófiájában, a reneszánsz nagy művészeinek életművében és a kor emberének viselkedésében gyökerezik.
Természetesen ahhoz, hogy a 21. század első évtizedében autentikusan nyúlhasson vissza valaki a reneszánsz hagyományához, múlhatatlanul szükséges, hogy hitelesen idézze meg annak a fényes kornak a teljes kultúráját. Különösen indokolt és izgalmas ez a magyarországi reneszánsz esetében, hiszen az egykor volt mindennapok és a velük párhuzamosan fénylő udvari reprezentáció egy kiemelkedő személyiségű uralkodó. Mátyás király révén az ezeréves magyar államiság történelmének egyik kulturális csúcspontja. Mátyás király idejében a korabeli Európa és a Kárpát-medence sajátosságai együtt határozták meg az építészet, az irodalom, a zene és a képzőművészet értékeinek jellegét. Erre a történelmi alapra építve vállalkozott négy kulturális közintézmény arra, hogy a Reneszánsz Év egészének megalapozásaként, annak mintegy történelmi hátterét felmutatva rendezze meg a reneszánsz kor kultúráját bemutató kiállításokat. A kiválasztott témák jól kiegészítik egymást, és kivétel nélkül izgalmasak: a Nemzeti Könyvtár a magyarországi humanizmus és a korai könyvművészet dokumentálására vállalkozik. Mátyás udvarát az emlékanyag őrzője, a Budapesti Történeti Múzeum idézi fel kiállításán, és a birtokában levő tárgyakat kölcsönzésekkel egészítette ki. A Magyar Nemzeti Galéria Mátyás király örökségét, azaz a késő reneszánsz művészetének emlékeit gyűjti össze tárlatán, míg az Iparművészeti Múzeum ,,Beatrix királyné hozományát", a 15. századi európai és magyar majolika művészetét mutatja be.
A négy intézmény munkatársai bíznak abban, hogy ez az új kutatásokon alapuló, történelmileg hiteles és szép műtárgyakat bemutató tárlatsorozat a 15-16. századi kapcsolatokat és a kort megidézve igazi kalauza lehet az élet minden területén a maga örökségét kereső Reneszánsz Évnek. így hát amikor egy-egy gesztusban, magatartásban, öltözetben, illetve tágabban: az ember- és világszemléletben felidézni kívánt reneszánsz a különböző rendezvényeken megjelenik majd - ezek a történelmi tárlatok támpontul és igazodásul szolgálhatnak.
Annál is inkább gondoljuk ezt, mert már az intézmények együtt-működésében is jelen van az a mozzanat, amely lehet, hogy reneszánsz örökség: a közös gondolkodás és az összehangolt munka, a másik intézmény tevékenységének megbecsülése, tiszteletben tartása, a szakmai munkakapcsolatok példaadó harmóniája - mindez egyébként éles ellentétben áll jelenünk atomizált világával.
Őszintén reméljük, hogy a hittel és tisztességgel végzett munka, az egymáshoz szorosan kapcsolódó témák a közönség érdeklődésében és szeretetében majd visszhangra találnak.
Vissza