Rendszerváltás

Fülszöveg

RENDSZERVÁLTÁS
A helsinki emberi jogi elvek elfogadása érzékeny pontjukon ; érintette a kommunista diktatúrákat, amelyek sem jóléti , ígéreteiket, sem az igazságösabb társadalom megvalósítására tett ígéretüket nem tudták beváltani, holott ezekre hivatkozva kárhoztatták jogfosztottság ra alattvalóikat. Az 1987 : és 1990 között végbernent kelet- és közép-európai rendszerváltások egyik legfeltűnőbb jellegzetessége ugyanis éppen az volt, hogy a hataloni gyakorlói egy, idő után kifogytalü^ szavakból. Már önmaguk számára sem tudtak értelmes" ma-gyarázatöt'.adni grra, miért is k^ene érintetlenül hagyni hatalmi privil^iűáaikat. Ahogy fogytak a szavak, úgy csőkörként az elszáűtsálűk is arra, hogy erőszakkal állják útját a demokratikus folyamatoknak, mint ahogy tették ezt 1953-ban Berlinben, 195ö-ban Budapesten, 1968-ban Prágában ^ vagy 1981-ben Varsóban.
Nem kevésbé fontos rámutatni arra, hogy az emberi jogi doktrína térhódítása nemcsak a hatalomra, hanem a hatalom ellenzékére is... Tovább

Fülszöveg

RENDSZERVÁLTÁS
A helsinki emberi jogi elvek elfogadása érzékeny pontjukon ; érintette a kommunista diktatúrákat, amelyek sem jóléti , ígéreteiket, sem az igazságösabb társadalom megvalósítására tett ígéretüket nem tudták beváltani, holott ezekre hivatkozva kárhoztatták jogfosztottság ra alattvalóikat. Az 1987 : és 1990 között végbernent kelet- és közép-európai rendszerváltások egyik legfeltűnőbb jellegzetessége ugyanis éppen az volt, hogy a hataloni gyakorlói egy, idő után kifogytalü^ szavakból. Már önmaguk számára sem tudtak értelmes" ma-gyarázatöt'.adni grra, miért is k^ene érintetlenül hagyni hatalmi privil^iűáaikat. Ahogy fogytak a szavak, úgy csőkörként az elszáűtsálűk is arra, hogy erőszakkal állják útját a demokratikus folyamatoknak, mint ahogy tették ezt 1953-ban Berlinben, 195ö-ban Budapesten, 1968-ban Prágában ^ vagy 1981-ben Varsóban.
Nem kevésbé fontos rámutatni arra, hogy az emberi jogi doktrína térhódítása nemcsak a hatalomra, hanem a hatalom ellenzékére is hatással volt. Részben kiszorította, részben új keretbe ágyazta a hagyományos antikommunista érv-készletet. Az emberi jogi alapon álló kelet- és közép-európai ellenzék nemzeti függetlenséget követelt ugyan, de nem volt (szükségképpen) nacionalista. Kiállt a kisebbségek jogaiért, de ugyanakkor hárítani tudta az irredentizmus és a nemzeti soyinizműs vádját, mert a kisebbségi jogok követelését a demokratikus jogok és intézmények követelésével kapcsolta össze. Kiállt a vallás szabadsága mellett, de nem volt kle-rikális: ragaszkodott az állam és az egyház szétválasztásá-' hoz. Szembefordult a hatalomgyakorlók privilégiumaival, de mentes volt a faji/etnikai, vallási vagy társadalmi elitizmustól, arisztokratizmustól. Világossá tette, hogy nem pusztán a hatalomváltás, a hatalmat gyakorló elit lecserélése a célja, hanem a politikai közösség újraalapítása. Mindezzel olyan keretet kínált, amellyel a nyugati demokráciák közvéleménye is kételyek nélkül azonosulni tudott. Vissza