Rendszeres bonctan I-II.

Előszó

Az anatómia tanulása három forrásból táplálkozik. Ezek a következők: a tanterem, a boncterem és a tankönyv. A középiskolai tantárgyaktól nagyon eltérő anatómiai adatokat először a tanteremben hallja hallgatóságunk, hol a legóvatosabb és legnagyvonalúbb előadás mellett is az anatómiai képleteknek és neveknek olyan tömegével találkozik a hallgató, melyet egyhallásra megjegyezni lehetetlenség. A tantermi előadást feltétlenül ki kell egészíteni a jó falitáblákon, a rögtönzött rajzokon és szakszerű múzeumi készítményeken való bemutatásnak. Ha a tantermi előadás jó és a hallgató kellő figyelemmel követi azt és értelemmel készít a látottakról és hallottakról csak töredékes jegyzeteket is, akkor a tárgyról általános fogalmat nyer. Legfontosabb eredménye a tantermi előadásnak, hogy az előadott szerv vagy szervrendszer többé nem misztikus vagy ismeretlen fogalom a hallgatónak, hanem azzal most már úgy a boncteremben, mint tankönyve mellett többé-kevsbbé ismerőseként találkozik. A tanteremben ahllott vagy látott sok félig megjegyzett fogalmat megeleveníti a boncterem és a tankönyv.
E tankönyv szerkesztőjének és munkatársainak tapasztalása szerint a hatalmasan megnövekedett elméleti és klinikai tananyag mellett túlságosan részletező és így túlhosszúra nyuló anatómiai tankönyv nehezen illeszthető be hallgatóságunk mai tanulmányi rendjébe. Ezért arra törekedtünk, hogy lehetőleg röviden és világosan összefoglalva, de mégis a maga teljességében ismertessük az anyagot. A különleges szakmákra készülő orvosnak az ilyen tankönyvön túlmenően ugyis részletes tanulmány tárgyává kell tennie saját tárgykörének anatómiáját. Anatómiai atlasz használata nélkülözhetetlen tankönyvünk mellett is, mert csak egyes fejezetek, vagy képletek könnyebb megértése végett iktattunk be néhány vázlatos rajzot a szöveg közé. Vissza