Rendőrség 2004

Előszó

Nem, kedves olvasó, nem léptünk vissza néhány évtizedet vagy netán évszázadot az időben, s nem egy antikvárium polcán porosodó, napszítta regényt vett a kezébe, hanem a Magyar Rendőrség 2004. évi eseményeit felvillantó (emlék) kötetet. Az ok, amiért talán e kissé archaikus mondattal szólítottam meg Önöket az volt, hogy ezzel is szerettem volna érzékeltetni: a tavalyi esztendőben történt stratégiai váltás nem csak arról szólt, hogy a polgárok egy láthatóbb rendőrséggel találkozhassanak, hanem ezzel együtt egy közönségibb, velük együtt élő, a hétköznapjainkban is velük azonosuló eredendően szolgáltató rendőrséggel. Olyan közpénzből finanszírozott szervezettel, amely képes, akar, és meg tud felelni a legkorszerűbb elvárásoknak és polgári igényeknek. S leginkább azoknak felel meg.
A sorban tizenkettedik kötet jelzi: fontosak számunkra a hagyományok, s aki fellapozza-e néhány oldalt, szembesül sikereinkkel, gondjainkkal, az általunk készített mérleggel. A kép, persze akkor lehet hiteles, ha az Önök véleménye, nem esik messze a miénktől.
Egy olyan rendőrség "lépte át" 2004 májusában az Európai Unió küszöbét, amelynek nem kell szégyellnie önmagát. Sajátos helyzetünk legfontosabb követelménye a törvényesség tisztelete és a polgárok szolgálata, s úgy vélem, ennek maradéktalanul megfeleltünk. Munkánk középpontjában az alapfeladataink teljesítésén túl testületünk átszervezésének végrehajtása, az európai uniós csatlakozással összefüggő feladatok utolsó simításainak befejezése, a nemzetközi bűnüldöző szervek rendszerében biztosított helyünk elfoglalása, bűn- és baleset-megelőzési munkánk korszerűsítése állt. Feladataink itt azonban nem érhetnek véget. Átalakult szervezetünknek erőteljesebbé kell tennie a látható, intézkedő, a biztonság nyújtására képes valódi rendészeti tevékenységet, még inkább javítani indokolt a közterületek biztonságát. Fokoznunk szükséges a szervezett bűnözés, a korrupció, a pénzmosás, az embercsempészet, emberkereskedelem és kábítószer-terjesztés megszüntetése, csökkentése érdekében végzett felderítő munka hatékonyságát. Csökkenteni kell a balesetek és a közlekedéssel összefüggő bűncselekmények számát. Erősítenünk kell az állampolgárok és a rendőrség, a rendőri állomány és a vezetés közötti bizalmi viszonyt. Nem utasítással, hanem meggyőzéssel. A felsorolás természetesen nem teljes, nem is lehet az.
A bevezető sorokban azt írtam, stratégiajavítás történt a rendőrségnél. Jól tudom, mindez akkor lehet sikeres, ha nem csak vezetői tréningek és újságcímek szlogenjében, hanem valamennyiünk lelkében és fejében történik meg mindez. Magam azon leszek, hogy ezekről egy év múlva hiteles választ adhassak. És Önök? Vissza