Rendezői műhely

Előszó

Cikkgyűjteményünk folytatása az előzd évben UJ IRÁNYZATOK A FILMMŰVÉSZETBEN címmel közreadott köteteknek, de mIg azok szélességben és lehető teljességben kívánták áttekinteni az egész világ filmművészetében észlelhető uj jelenségeket, jobbára összefoglaló tanulmányok alapján, addig uj kötetünk, a kört jelentősen szűkítve,az uj irányzatok mélységi megismerésére, belső lényegének, problémáinak bemutatására törekszik. Tehát, mig az előző gyűjtemény lényegében panoráma volt, uj kötetünk a fövonulatok több oldalú, elemző feltárására törekszik, zömében konkrét müvek részletes vizsgálata kapcsán, noha természetesen nem mellőztük az áttekintő jellegű értékelő tanulmányokat sem, A válogatás legfőbb szempontja azonban az volt,hogy a sokszor ingatag, téves alapokon nyugvó, kiforratlan, vagy egymásnak ellentmondó elméletek helyett inkább a müveket, s mellettÜk a műhelyt láttassuk, mert ezek többnyire sokkal jellemzőbbek és megbízhatóbb megismerési támpontokat nyújtanak, mint a sokszor improvizáltan, hirlapi nyilatkozatokban spontán megfogalmazott elvek, melyek mondanivalóját sok művészeten kívüli szempont is befolyásolhatja. Ezért kapta kötetünk a RENDEZŐI MŰHELY címet.
Ezek voltak tehát a válogatás gyakorlati szempontjai. Ami az elvi célkitűzéseket illeti, természetesen abból indultunk ki, hogy a művészetet társadalmi tudatformának tekintve, sohasem adtunk helyet a művészi öncélúságot, vagy üres esztétizálást tükröző müveknek vagy elméleteknek, vagy pedig kellő kritikával illettük,ha Ilyen nézetek felbukkantak. Igyekeztünk azonban elkerülni a vulgarizálást is. Egységes egésznek tekintjük ugyan a társadalmi tudatot, melynek különböző formál /művészet, ideológia, erkölcs stb./, egymással és az objektív valósággal szoros kölcsönhatásban állnak, azonban nyilvánvaló, hogy minden tudatforma relative önálló, saját belső törvényei szerint is fejlődik, tehát a müvészi tudat is autonóm az egységes tudaton belül, belső törvényei pedig esztétikai törvények. Vissza