Rend, kételyek, nyugtalanság

Fülszöveg

Dolgozata középpontjába Taxner-Tóth Ernő Vörösmarty legfontosabb drámai művének, a Csongor és Tündének a problematikáját állította. Reformkori irodalmunk e kiemelkedő és sok szempontból máig talányos alkotását alapvetően két nézőpontból közelíti meg. Egyrészt a keletkezéstörténet, másrészt az értelmezés síkján. Az előbbi tekintetében a szerző messzire, Vörösmarty pályájának egészen korai szakaszáig, a pesti tanulóévekig nyúl vissza, innen kezdődően kutatja azokat az életrajzi s a költői lélek mélyén bogozódó szálakat, melyek a későbbi mű felé mutatnak. A megélt eseményekben s az átélt emberi-gondolati válságokban felismerhető eredők, továbbá a drámai mű lehetséges forrásainak, mintáinak s a számításba vehető irodalmi hatásoknak a bemutatása mellett részletes képet kapunk arról az alkotói folyamatról, melynek végén a Csongor és Tünde megszületett. A mű sokrétű ellentmondásainak értelmezése során Taxner-Tóth Ernő egyebek mellett meggyőzően mutat rá a Csongor és Tünde hőseinek ¦ realitásérzékére, arra, hogy a tétlenséggel, az álmodozással, az illúziókergetéssel szemben az életet választják annak minden nehézségével együtt. Az elemző részekben érdekes fejtegetéseket olvashatunk a drámának a testi szerelemmel kapcsolatos |. felfogásáról, ennek filozófiai gyökereiről, Schedius Lajos filozófiájával, valamint a német klasszikus bölcselet tanításával való I kapcsolatáról. Dolgozata vége felé kitér a szerző Vörösmarty drámájának első Nemzeti Színház-beli bemutatására is. Ezt követően, a kötet befejezéseként, részletes elemzést olvashatunk I A fátyol titkairól, Vörösmarty 1834-ben keletkezett vígjátékáról, melyben Taxner-Tóth Ernő a Csongor és Tündében megnyilatkozó szemlélet továbbélését mutatja ki. Vissza