Rend és hűség

Fülszöveg

„Ez a könyv arról szól, mitől lett klasszikus szerző Huizinga, miért olvassuk még mindig" - írja e nagy sikerű tanulmány szerzője, W. Otterspeer, a leideni egyetem történészprofesszora, több kiváló biográfia szerzője. Otterspeer Huizingát, az írót, a stilisztát mutatja be. (Végül is 1939-ben csak egy hajszálon múlt, hogy nem Huizinga kapta az irodalmi Nobel-díjat!) Otterspeer elsősorban arra irányítja a figyelmet, hogy milyen irodalmi eszközökkel alkotta meg a történész a maga történelemképét. Könyve azért nagy élmény, mert képes meggyőzni az olvasót arról, hogy Huizingát magáért Huizingáért érdemes igazán olvasni (ahogy Huizinga meggyőződése az volt, hogy a történelmet magáért a történelem adta közvetlen, szinte már érzéki élményért szabad csak tanulmányozni). A Huizingaművek szépsége a történészi látásmódból eredeztethető. Otterspeer könyvét olvasva világossá válik: Huizinga, akár nyelvészeti, akár irodalmi, akár történeti művet ír, minden esetben a „régit" ütközteti az „újjal", amelyről aztán kiderül, hogy nem is új, hanem ugyanaz, legfeljebb más köntösben. Ezt a már-már szépírói megközelítésmódot, ahogy Huizinga mindenütt ilyenfajta szembenállásokat lát, ezt nevezi a szerző a történész „szellemi DNS-ének". A tanulmány élvezetes stílusa, mély gondolatainak olvasmányos kifejtése méltó „hőséhez": könyvét ugyanaz a mozaikszerűség, a részletek iránti megkülönböztetett figyelem és „eleve stabilizált harmónia" jellemzi, mint a nagy történész legjobb munkáit. Vissza