Előszó
A KOCSISSORRÓL...
A kocsissorról a süket Gyalog
nem is sejti, hogy érte harcolok;
hogy könyvbe írtam ... s már ha lelkemen
szárad, hogy a népet képviselem:
őt képviselem... Meg-megáll, ha...
Tovább
Előszó
A KOCSISSORRÓL...
A kocsissorról a süket Gyalog
nem is sejti, hogy érte harcolok;
hogy könyvbe írtam ... s már ha lelkemen
szárad, hogy a népet képviselem:
őt képviselem... Meg-megáll, ha lát,
nem engem köszönt: az apám fiát;
köszönt, rajtam egy ismerős nevet
s mögüle hunyorgó emlékeket.
Azokat nézi... Néz, néz - várja, hogy
valakivé csak visszaváltozok?
így állunk, állunk, - lép végül tova,
várja a kút, a vályú, a lova.
A pusztán mindig sürget a dolog.
Senki sem tudja, hogy költő vagyok.
Vissza