Előszó
Szeretném bemutatni olvasóinknak e kötet szerzőjét, aki a „Nemzetközi Theologiai Könyv" sorozatában megjelenő „Naptáraknak" társszerzője, nekem nélkülözhetetlen munkatársam. Egymást nem most fedeztük fel, hanem még az ébredés idejétől kezdve összeforrt a lelkünk, a Krisztus és az egyház ügyének a szolgálatában. Soha nem hittük volna, hogy hitből született barátságunk majd ilyen irodalmi alkotásokban fog testet ölteni.
Kovács Tibor 1924 őszén született Hajdúnánáson. A Debreceni Református Kollégium szigorú, de nyitott szellemét, református-magyar-értelmiségi küldetéstudatát magas szinten képzett tanáraitól, az SDG diákmozgalom reprezentánsaitól és a népi írók között talált példaképektől kapta.
A teológia elvégzése után Makkai Sándor professzor Alcsútra küldte, hogy gyülekezeteink számára laikus munkásokat tanítson és képezzen bibliaiskolai szinten. így a magyarországi „nagy ébredés" vonzáskörébe még erőteljesebben belekerült.
1954-ben ellenvéleményei miatt felfüggesztették, és a Debreceni Nagytemplom segédlelkészéből gyári munkás lett. Későbben, mint képesítés nélküli nevelő elvégezte a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát kitűnő képesítéssel, és feleségével, aki szintén gyógypedagógus, szívvel-lélekkel a gyakorlati pedagógián belül a szakmai tanácsadás és a kutató munka elkötelezettjévé lett.
A kortárs irodalommal, majdnem negyvenéves kihagyás után 70 éves korában kezdett el foglalkozni: a pedagógia és a teológia kettős vonzáskörében. Két megjelent verseskötete után (Kettős perspektívában; Ha összehajolnánk) mintegy eddigi életművét összefoglaló kötettel jelentkezik most. A szerkesztő, a maga és a barátok nevében is a 75. születésnapja felé haladó lelkész-tanár-költőt szeretné ezzel ünnepelni. Isten a kegyelem és a szabadítás minden eseményét megünnepli az emberrel. Jézus a követésre hívott tanítványokkal - a szűkebb és tágabb kört egyaránt figyelembe véve - mindig ünnepelt. Isten országa, Isten és ember közösségének olyan ünnepe, mely a múltat, a jelent és a jövőt egyaránt átfogja. Ezzel a kötettel ebben az értelemben ünnepeljük a szerzőt. Az a tapasztalatunk, hogy a szerzőnek, a társadalomban főként fiatal értelmiségiek számára van mondanivalója. Versei nem az "almanach-líra" területéhez tartoznak, nem szavalásra, hanem olvasásra, meditálásra valók. A cím "Reménységgel gyűrűzött" azt fejezi ki, hogy a szerző egész életét szépnek és tartalmasnak érezte, a Krisztusban kapott reménységgel küzdött végig, és a kitűzött célokat el is érte.
Vissza