Reménység szigete

Előszó

Nem könnyű feladat a Reménység Szigete képzőművészeti gyűjteményéről érdemben szólni bármit is; ám még ennél is reménytelenebb vállalkozás ebből a tekintélyes számú, főképp festményeket tartalmazó képhalmazból bármiféle tudományos indíttatású dolgozat rendszerezett megírása. Mert bármilyen illendő megbecsülés és tisztelet övezze is a mecénás Németh Géza önzetlen ügybuzgalmát, irreális szakmai melléfogás lenne olyasmit állítani, hogy az áldott emlékű műgyűjtő tiszteletes úr valamiféle célirányos, rendszerezett alapeszme függésétől vezettetve vetette meg egyébként hasznos gyűjteményének alapját. Mindez - persze - nem feltételez semmiféle pejoratív értelmezést; kiváltképp akkor, ha a gyűjtési igyekezet vagy szenvedély mentes bármilyen anyagi érdektől, ha a műpártoló szándékától távol áll az üzleti, mondhatnók üzérkedési szellemnek még az árnyéka is; ha nem azért menedzsel, hogy az olcsón, de inkább ingyen „lejmolt" műalkotásokat „zsíros" vagy akár „szerény" haszon reményében kiárusítsa a műkereskedelem piacán. S ha az iméntiekkel mecenatúra vagyis az anyagi támogatás, a műgyűjtés fogalomköréhez érkeztünk, szólni kell annak módozatairól, a gyűjtőszenvedély főbb indítékairól is. Alapjában véve kétféle gyakorlatot ismer a műgyűjtés története, éspedig: a tudományos, egyes - magyar vagy egyetemes - alkotóműhelyek, iskolák, stílusirányzatok vezéregyéniségeinek meg mindezek követőinek tudatos felkutatását, természetesen az egyes életművek minél reprezentatívabb darabjainak megszerzésével; míg a másik módszer megelégedni kényszerül az elérhető, hozzáférhető képek, szobrok, grafikák „ad hoc" jellegű, végtére is heterogén arculatú kollekciók befogadásával, az ezekkel való gyűjteménykialakítással. Aligha kétséges, hogy Németh Géza az utóbbi gyűjtésmód gyakorlatát követte; viszont nem azért, mintha művészettörténeti áttekintés és kvalitásérzék képességét nem birtokolta volna, hanem mivel gyűjtőszenvedélyét elsődlegesen a karitatív attitűd, egész pontosan az egyéniségét meghatározó következetes és tudatos emberbaráti, jótékonysági akciók önzetlen szolgálata vezérelte. Mindezeket egybevetve: nem véletlen, hogy soraink és az egész kiadvány a karizmatikus erényekkel megáldott Németh Géza emlékét kívánja megidézni, feleleveníteni. E célnak függvényében tekinthetjük át alább felsorolt életútját, amely nemcsak példakép lehet, de lelki-szellemi vonatkozásban is megerősítheti a transzcendentális hitigazság és valóságszféra meggyőződéses hívőit, követőit.
Németh Géza biográfiájának tömörített felvázolásánál a "Ki-kicsoda?" (1990) életrajzi lexikon adatait is figyelembe vettük, de nem hallgatható el, hogy a legfőbb forrásmunkát az "Erdélyi Gyülekezet - Megbékélés Közössége - Reménység Szigete - 1990-1995" című kiadvány jelentette e tájékoztató füzet írója számára. A szűkszavú lexikoni címszó tőmondatait emberközelségűvé kerekítve máris leszögezhető: Németh Géza - már ráérezhetünk és még látni fogjuk - jóval több volt, mint "egyházi vezető". Születésének helye és dátuma: Székesfehérvár, 1933. június 1. Édesapja Németh András, édesanyjának leánykori neve Kiss Erzsébet. 1958-ban nősült, felesége a mellette jóban-rosszban kitartó, áldozatos lelkületű Kriza Judit. Házasságuk áldása három fiúgyermek: Géza, Zsolt és Áron. Egyetemi tanulmányát a Református Teológiai Akadémián végzi el (1951-56). Részt vesz a Református Megújulási Mozgalomban és az 1956-os forradalomban. Mindkét "bűnéért" internálást szenved 1957-58-ban. Szabadulása után Monoron majd Ócsán segédlelkészként működik, mígnem 1971-ben megfosztják hivatása gyakorlásától. 1971-88 között művészeti szervezőként egzisztál, miközben illegális lelkészi munkát végez. Nevéhez fűződik a Szőnyi István Alkotóközösség megalapítása a hetvenes évek végén, de e képzőművészeti egyesülés igazgatói tisztjét is betölti 1993-ig (nyugdíjazásáig). 1991-ben Érden (Műv. Házban) megalakítja a Keresztyén Művészek Baráti Közösségét a hollandiai C. Art tagszervezeteként. 1989-ben rehabilitálják, az erdélyi menekültszolgálatban dolgozik s egyben lelkipásztora az ökumenikus Megbékélés Közösségének. Mindezek mellett aktív, teljes értékű írói-költői munkásság is végigkíséri életét; fő művei: Vakok látnak, Szivárvány, Iránytű, Magyar karika, Názáreti Rózsa Sándor. Küzdelmes, mindvégig tartalmas életének lángja 1995. február 21-én, hatvankettedik évéhez közeledve alszik ki és száll a megüdvözültek Mennyei Birodalmába. Vissza