Fülszöveg
Mindig irigyeltem Reményik Laci barátom ötleteit. Ez a könyve is valami egészen elképesztő módon végződik. Van benne egy vendéglő, de még milyen! Semmi sem olyan benne, mint megszoktuk, mindent máshogy kell csinálni, és pont azokra a készségeinkre nem számíthatunk, amikre alapozni szoktunk. Uramisten, micsoda alaphelyzet, micsoda konfliktusok, minő komikumok lehetőségei! De a szerzőt (most legalábbis) nem ezek érdeklik. Számára a vendéglő nem a konfliktusok forrása, hanem a megoldás. Az életben és könyveiben is a különféle csapások, megrázkódtatások után talpraállókat keresi, akiket életbajnokoknak nevez. Keresi, de nem mindig találja őket. Ha végigfuttatjuk a fejünkben azon ismerőseink listáját, akik élete összeomlott (mert valamennyien ismerünk ilyen embereket), kevés életbajnokot találunk köztük. Ez a regény olyan emberről szól - szándékosan kerülöm a könyv „hőse" kifejezést aki egyik napról a másikra elveszíti mondhatni, mindenét. Mindent, amit megszokott, amit szeretett, amit...
Tovább
Fülszöveg
Mindig irigyeltem Reményik Laci barátom ötleteit. Ez a könyve is valami egészen elképesztő módon végződik. Van benne egy vendéglő, de még milyen! Semmi sem olyan benne, mint megszoktuk, mindent máshogy kell csinálni, és pont azokra a készségeinkre nem számíthatunk, amikre alapozni szoktunk. Uramisten, micsoda alaphelyzet, micsoda konfliktusok, minő komikumok lehetőségei! De a szerzőt (most legalábbis) nem ezek érdeklik. Számára a vendéglő nem a konfliktusok forrása, hanem a megoldás. Az életben és könyveiben is a különféle csapások, megrázkódtatások után talpraállókat keresi, akiket életbajnokoknak nevez. Keresi, de nem mindig találja őket. Ha végigfuttatjuk a fejünkben azon ismerőseink listáját, akik élete összeomlott (mert valamennyien ismerünk ilyen embereket), kevés életbajnokot találunk köztük. Ez a regény olyan emberről szól - szándékosan kerülöm a könyv „hőse" kifejezést aki egyik napról a másikra elveszíti mondhatni, mindenét. Mindent, amit megszokott, amit szeretett, amit ismert. Gyakorlatilag új világban, új környezetben kell, kellene helytállnia, korábbi képességeinek, tudásának töredékével. Megtalálja-e a lehetőségeket? Lesz-e, aki segít neki, és ő elfogadja-e a segítséget? Ilyen helyzetekben a legtöbben leépítik igényeiket, hogy afféle csökkentett üzemmódban éljenek tovább - és vannak azok, akik teljesen feladják. Hányan vagyunk életbajnokok? Ha elolvassuk a könyvet, két kérdés mindenképp nyitva marad: Megírja-e a szerző a vendéglő történetét? Mikor?
Fügedi Ubul
Utolsó fogásként jöhet a feketeleves. Kortyolása közben átélhetjük újra az előző étkek ízét külön-külön, és ugyanakkor eggyé is olvadnak a szánkban. Ez a történet kicsit valóság, kicsit mese, helyenként elveket fejteget, másutt humorizál. Megjelenik egy-egy az előzőekből már ismerős kép, név vagy gondolat. Az olvasó figyelmét felhívva ismét a legfontosabbakra. Másrészt nyilvánvalóan önmagában is megáll ez a regényszerű formába öntött életepizód. Aki elolvassa, új, esetleg szokatlan szempontból láthatja a világot, és mindenképpen megtapasztalja Reményik László ötletgazdagságát, optimizmusát és életkedvét.
Nemesné Kovács Ivett
Vissza