Remények bölcsője, álmok temetője/Zenélő kút

Előszó

A természet és a mesék csodás világába utal a fenti fogalom. Csokonaisítva: "Földiekkel játszó Égi tünemény"... Prózára fordítva azt jelenti, hogy figyelemreméltó, nem közönséges jelenség.
Versek a fiókból (1993). Ötórai tea (novellák, 1994). Elsodort fellegek (önéletrajzi regény, 1994). Nincs kegyelem (regény, 1995). Gondolatok a sajtóról (200 éves az erdélyi újságírás, 1996). A bosszú (kisregény, 1997). Örvény (tárcaregények és novellák, 1997)....
Íme, a legutóbbi öt esztendő sommázó könyvészete, amely a küküllővári születésű hetvenen túljáró marosvásárhelyi író, Erőss Attila figyelemreméltó munkásságáról ad számot, elsősorban az olvasótábornak. Nem kevésbé pedig a könyvkiadásnak, az irodalomkritikának- és történetnek, amely, - bár belőlük él (?) - még a céhbeliekről, saját belső munkatársai védnökségéről, ösztönzéséről is gyakran megfeledkezik. Miközben alázkodón koldulva ide-oda futkos támogatásért (vajha ténylegesen támogatásra szorul ez az irodalom s nemképes a maga lábán megállni?), eszébe sem jut, hogy az irodalom öntözetlenül, parlagon hagyott mezői rövid távon aszályossá válnak s évtizedekre kihatóan elterméketlenülnek, vagy silány termést hoznak. Ennélfogva, - és még sok egyéb ok miatt - pedig, az irodalomfogyasztó tábor is kivész, így a szükségszerű író-kiadó-olvasó hármas kapcsolat is szétszakadt...
Erőss Attila ritka tünemény, mert öt év alatt hét írásművét tette asztalunkra, méghozzá egyetlen garas támogatás nélkül. Úgy-ahogy, - nem kis áldozattal és kockázattal -, támogatták egymást a kötetei. A jelzett állapotok ellenére töretlen akarattal és kitartással dolgozott. Gazdag életismerettel és tapasztalatokkal felfegyverkezve, kényszerű megszakításokkal, süvölvény újságíró korától napjainkig folytatta az írást. Eseményekben, történesekben, elvekben, elméletekben, eszményekben és eszménytelenségekben, barbár világrengető történelmi fordulatokban duskálkódó-tobzódó korának fiaként és hivatását évtizedeken át gyakorló jogászként is volt alkalma velejéig megismerni és megítélni ezt az örökös káoszban vergődő világot. Mindvégig lételeméhez tartozónak érezte, hogy a közösség javára szószólója legyen a körülötte zajló élet-halálharcnak. Vissza