Remény és ígéret

Előszó

Ha jól belegondolunk, felettébb izgalmasan alakul a dolog. Látszólag minden adott. A pálya, a berendezések és tartozékok, a versenyszabályok, a bírák, a közönség és természetesen a megfelelő számú és kellően felkészített versenyző. Az időjárás is megfelelőnek mondott: a hőmérséklet és páratartalom optimális, a szél csak a megengedett mértékben fúj szembe, vagy hátba, a víztócsák felszáradtak. Ja igen, és a pálya sem lejt; vízmérték szerint nyújtózik és jól belátható. Már csak iramlani kell és mindjárt bent vagyunk a célban.
Azért nem ennyire egyszerű. Ahogy mondani szokták "... a hír igaz, csak nem húzzák, hanem nyúzzák,... és így tovább. A föld ugyanis folyamatosan reng alattunk. A magyar társadalom vajúdó és sokféle betegséggel viaskodó állatként egyszerre küszködik múltjával-jelenével-jövőjével és menet közben készül felugrani egy Isten tudja merre robogó vonatra. Valamennyien tudjuk, de mégis mind újra ki kell mondani, hogy átfogó társadalmi- és értékválság közegében mozgunk, amit riasztó mutatók igazolnak. Tragikus mértékű fogyatkozás a gyermek- és ifjúsági szegmensben, társadalmi léptékű elöregedés szklerotikus fizikai és szellemi tünetekkel. A munka világának teljes keresztmetszetében átalakuló tagolódása és hierarchizálódása tömegeket bizonytalanít el, miközben a korábban fontosnak tartott és tradicionálisan igazoltnak látszó gyakorlat, szokások és viszonyulások értelmüket veszteni látszanak. A táguló-globalizálódó világban egyre áttekinthetetlenebbek a dolgok. Az érzületek és elgondolások hátterében mind inkább felmagasodik az aggodalom és a szkepszis. Vissza