"...remekdarabjaikat bötsülettel elkészítvén..."

Előszó

A Xántus János Múzeumban őrzött tárgyi céhemlékek hívták életre ezt a katalógust. Ez a munka nem tekinthető egyedülállónak, hiszen egyrészt beleillik az egyes gyűjtemények céhemlékeit számba vevő katalógusok, vagyis Gráfik Imre: Céhemlékek, Nagy Zoltán: Jeles céhtárgyak és mesterművek, Lukács László: A tisztes ipar emlékei (Céhek, céhemlékek:t az iparosok hagyományai Fejér megyében és Székesfehérváron) vagy Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - és még lehetne sorolni - sorába. A bevezetőben nem célunk bemutatni a céhek történetével, szervezetével, tárgyaikkal, szokásaikkal, műhelyeikkel, irataival foglalkozó nagy műveket, mert ezt már megtették elődeink. (Domonkos-Nagybákay 1992, Gráfik2008, 6-18., 258-263.) Ehelyett inkább arra vállalkozunk - ami e kötet szempontjából érdekes és fontos -, hogy bemutassuk a győri céhekkel foglalkozó irodalmat. A céh csakúgy mint máshol, itt Győrben is az általában egyazon településen egyazon mesterséget űző kézművesek munka- és érdekvédelmi szervezete volt. Az inas-legény-mester hierarchiára épült, melyben minden tagnak megvolt a maga feladata. így pl. a céhmester a szervezet ügyeit irányította, bírája volt a céh tagjainak, őrizte a céhládát, stb. Vagy a mívlátó vagy látómester a céhben előállított termékek milyenségére felügyelt. A céhek működésének az alapját a céhszabályzatok határozták meg, melyek rendelkeztek a munkaidőről, felvételi és felmondási időről, a munkabérről, a létszámról, misehallgatási kötelezettségről és a katonai feladatokról. Emellett szabályozták - konkrét vagy általános előírásokkal - a termékek minőségét és mennyiségét is a szabadverseny megakadályozása végett. Pedig valójában a céhek között volt verseny, méghozzá a munka minőségében. Vissza