Reklámvonal 3

Előszó

A kommunikáció egy ingoványos terület! Ráadásul mindannyian azt hisszük, hogy születésünktől fogva szakértői vagyunk. Pedig ezt is tanulni kell. És jó pap holtig tanul... A minap autóval mentem egy tárgyalásra, mikor elémjött egy másik autó, s benne egy ismerősömet véltem felfedezni. Heves kézmozdulattal jeleztem, hogy felismertem és és vártam, hogy ő is észrevegyen. Nyomatékképpen még egy rövidet kürtöltem is.
Erre kiszállt. Inaimba hatolt a felismerés, hogy ezt az embert - bár hasonlít az ismerősömre - nem ismerem, ő pedig vörös fejjel, ordítva fröcsögte felém: „Mit mutogatsz te állat, nekem volt elsőbbségem!"
Szóval a kommunikáció nemcsak belőlünk áll. Nyilván mindenki ismeri a szituációt, mikor az egyik „kommunikáló" fél csak beszél, beszél, a másik pedig lesi, hogy hol talál olyannyira nagy levegővételt, hogy megszakíthassa és végre ő beszélhessen. És ennek megfelelői megtalálhatók a politikában, a tárgyalótermekben, a cégek belső és külső kommunikációjában, az üzletekben, a reklámokban, és mindenhol, ahol kommunikálhatunk.
A reklámok, melyeket ma már nem tudunk kikerülni, tájékoztatnak, vagy félrevezetnek, alakítják értékrendünket és gyermekeinkét is, egyszóval több generációra is hatnak. Eszközei behatolnak a privát szférába, sokszor egyéniségünk is veszélyeztetve van. Mivel a kommunikátorok felismerték, hogy az átvivő csatornák túlzsúfoltak, néha bedugultak, ezért újabb és újabb eszközöket, módszereket találnak az üzenet hatékony célba juttatásához. Kötetünk akkor tölti be küldetését, ha ebben az ugyan ingoványos, de izgalmas kihívásokkal teli színes szakmában az Önök segítségére lesz és az ismert viccel élve nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy meg kell kérdezzék: Hát mi mennyi? Vissza