Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása

Előszó

Baranya megye északkeleti szegélyén, Pécsváradtól 3 km messzeségben fekszik Mecseknádasd község. Korábban Püspöknádasd, még előbb, így a középkorban, Nádasd volt a neve
Nyugati határrészén, a falu szélső házaitól jó km-nyi távolságtól, magasabb hegyek között, hosszasan húzódik a délről környező völgyből mintegy 70 m magasságra emelkedő Várhegy, a falu telepesutód lakóinak nyelvén Schlossberg. Két kis patak fogja közre, amelyek nyugatról és északnyugatról indulván, a hegy keleti lábszegélyén egyesülnek. A felső Óbánya felől jön, az alsó a Zengő irányából. Az utóbbit ma, legalább is a térkép szerint Halászpatak-nak hívják. Régebben, s a nép nyelvén ma is, bár kissé bizonytalanul, Rákpatak a neve. Egyesen szerint a hajdan benne tenyésztett sok ráktól kapta volna az utóbbi elnevezését.
A meredek hegyoldalakat záró hosszas, lapos hegytetőn, fás, bokros erdő sűrűjében, szétszórtan, régi építménymaradványok látszanak, vagy inkább csak sejthetők a sok évszázad óta rájuk rakódott erdei humusz alatt: hajdani vár épületeinek és a hatalmas várudvart kerítő főfalnak szerény maradványai.
A Mecsek turistáinak sok évtized óta kedvelt állomása ez a várrom: Rékavár, más, illetve régebbi nevén Rákvár. A nádasdiak és a környékbeliek jobbára csak Vár-nak mondják. Akik "Rékavár"-ról szólnak, azoknál többnyire kiderül, hogy tudásuknak nem a helyi hagyomány a gyökere. Akik "Rákvár"-nak mondják a nevét, határozottabbak: "Így ismerték elődeink is". Vissza