Rekatolizáció és barokk áhítat

Előszó

Az utóbbi évtizedben Magyarországon is örvendetesen megszaporodtak az egyház- és lelkiségtörténettel kapcsolatos kutatások. Ehhez a témakörhöz kapcsolódva állítottam össze ezt a kötetet könyvtárosi és egyetemi oktatói munkám során e témakörben keletkezett tanulmányaimból.
A tanulmányok egy része a magyar nyelvű liturgikus és liturgián kívüli áhítati szövegek folyamatát igyekszik megragadni. A folyamat gyökerei vallási gyakorlatokban rögzültek mélyre, a népi emlékezet máig őrzi azokat, az egyházi év menetét követve újra és újra elhangzanak egyén és közösség ajkún. A magyar irodalomtörténet-írás ezt az egymásba fonódó vallásos irodalmi vonulatot a 18. századtól figyelmen kívül hagyta, mert tartalma, hagyományőrző volta miatt nem illett a leíró irodalomtörténetek fejlődéstörténeti koncepciójába. Izgalmas feladat a kitagadott, mégis máig szakadatlanul funkcionáló irodalmi áradat forrásvidékeit bejárni, létezési formáira és elterjedtségére rálelni, összefüggéseit felismerni, annak helyét kijelölni a leíró irodalomtörténetben.
A folyamatosságot kitapinthatjuk jeles középkori szerzők (például Szent Bernát) magyarországi utóéletében, barokk kori irodalmi jelenlétében. Liturgikus szövegeinkben, például a közgyónásban, az állandóságot természetesnek tekinthetjük. Szűz Mária szenvedő és halott Fia fölötti siralma századokon átívelve jelenik meg különféle leágazásokban. Eddig keveset tudtunk a Jézus Szíve kultusz magyarországi elterjedésének történetéről. Lelki és irodalmi táplálékul hallgatták elődeink a prédikációkat, kísérték énekkel és imával a liturgiát. Különösen a néphez közel álló ferences szerzetesek gyakorlatában és környezetében alakult ki. sajátos, lírával telített áhítati irodalom.
A kötet második felében a reformáció utáni vallási villongásokról, katolikus megújulásról, a korszakban keletkezett, nagyrészt eddig a kutatók által figyelmen kívül hagyott forrásokról van szó. 1578-ból való az a napló, amelyet a jezsuiták bécsi iskolájának ismeretlen tanulója vezetett szabadidős tevékenységéről. Műfajilag is izgalmas az Esterházy Miklós nádor asztalánál zajlott hitvita evangélikus szemszögű megörökítése (1626), és a szintén az 1620-as években Nagyfalvi Gergely által készített napló. Vissza