Rékassy Csaba életmű-kiállítása

Előszó

Részlet:
RÉKASSY CSABA művészetének esztétikai varázsát a művek elragadó mívessége, és rajzi gondolkodásának meghökkentő eredetisége adja, s e jegyeket a grafikai eljárások közül választott műfaja, a rézmetszet szolgálja teljes hűséggel. Kézjegye e nemes és nehéz, ma már alig mívelt technikában az alkotások tartalmi mélységével, és a narráció páratlan ízességével társulva szerzett számára európai ismertséget és rangot. Tűnődésének állandó tárgya az ember, annak habitusa, sorsa, sikerei és problémái a különböző történelmi-, és életkorokban. Ezeknek egymásba játszatásával, áttűnésekkel, megcserélésével és alakjainak más-más szerepbe bújtatásával teremt szokatlan képzettársítást, és képi beszédének láttató elevenségével realisztikusan közelít elvont tartalmakhoz, ahhoz a költői hangvételhez folyamodva, amelyen átdereng valami az emberi kedély múlton és jövőn merengő, mélyértelmű talányossága.
Ilyenfajta atmoszférát sugall a TÁJKÉP (32. old.) című lap, amelynek tondó-formája, kerete és latin nyelvű körfelirata múltszázadi "deákos" kultúránk idejét, s a sápadt Holddal társalgó, epekedő romantikus költészet álomtájainak szonatina-hangulatát eleveníti meg - a régi acélmetszetek, s a korabeli húros hangszerek tiszta, fémes csendülésével... És mégis, a háttéri jelenetből úgy tűnik, hogy a művész itt a Holdra-szállásunk mai, talajvizsgáló műveletét vetíti rá a múltra, ilymódon jelezve, hogy ezt a költői tájat az ember máig sem lakta be, csak terepszemléjét végzi ott, s hogy az élettelen, kopár talajból felbukkanó kis növény a kalpagos férfiú lábánál, talán csak az ő képzeletének, Földre-hívó nosztalgiájának ábrándképe. Vissza