"- Uram! A késemért jöttem!"

Előszó

Az Ön kezében lévő gyűjtemény szerzőjének az volt a szándéka, hogy Rejtő Jenő (P. Howard) írásaiból olyan csokrot állítson össze, amely gondoktól terhes korunkban felhőtlen örömet tud okozni az író igen széles olvasótáborának. Titokban pedig az a remény is eltölti, hogy sokan lesznek olyanok, akik éppen e breviáriumot elolvasva jönnek rá, hogy Rejtő munkássága sokkal több emberi értéket tartalmaz, mint felületes megítélés alapján azt hihetnénk.
Az előszók akkor jók, ha rövidek. Rejtő munkásságát legtömörebben hegedűs Géza szavaival foglalhatjuk össze. Idézem: "Magam is igen nagyra tartom Rejtő Jenő sajátos humorát. Régóta úgy gondolom, hogy egészen különleges helye van irodalmunkban. Még a stílusbeli genealógiáját is megpróbáltam kirajzolni, és úgy vélem, hogy Sipulusz, Karinthy és Heltai humorát úgy ötvözte össze, hogy egészen eredeti abszurditás élményt tudott adni az olvasóknak. Ez a szembenevetés a tényekkel sajátos reagálás és lélekbeli védekezés volt korában minden fogvacogtató rémülete ellen. A fasizmus kibontakozásának, majd tömegpusztító uralomra kerülésének egyik tudomásul veendő felhangja, lelki reakciója volt a borzalmak elbagatellizálása, a szembenevetés a rémülettel, a vigyorgás a biztos halál tudatásban. Rejtő humora és halála, utókorának minden félreértése művének jellegéről, majd a lassú felismerés, hogy életműve szerves alkotórésze nemzeti irodalmunk félmúltjának - ez együtt a Howard-kép. Talán éppen ezt fejezi ki ez a gyűjtemény, amelyet a szerző összeállított. Vissza