Szép kis üzlet!

Előszó

Részlet a könyvből:
A jenki Honoluluból jött és ebből az alkalomból rendkívül éhes volt. Honolulutól Batáviáig utazni nem tartozik éppen a jelentéktelen hajózási teljesítmények közé, különösen nem a jenki esetében, aki az úgynevezett turistaosztályon tette meg az utat. Ennek a turistaosztálynak az ára olyan mérsékelt, hogy csak a legritkább esetben lehet hozzájutni. Akkor sem a hajóstársaság jóvoltából. A mérséklés ugyanis a díjszabás legmélyebb pontjáig, nulladollárig ad kedvezményt. Az ember csak úgy részesülhet benne, ha kellő óvatossággal elkerüli a jegyzedők és az ellenőr figyelmét. Ez a turistaosztály alig rendelkezik komforttal és a hajófenék egyik bálától eltakart részén található. Néhány tábla csokoládéval és egy üveg szódavízzel egész jól el van benne a takarékos turista.
A jenkit Tomnak hívták és nemcsak éhes volt, hanem szeplős is. Rendelkezett egy barátságos, gyerekes vigyorral, amiből úgy, ahogy megélt még eddig. Sohasem volt ideges, nem ismerte a sietséget és ha mégis futott, ezt csak az a sportszerű kíváncsiság indokolhatta, amellyel valamelyik rendőr gyorsaságát tette próbára. Hiába is igyekszem szépíteni a dolgot: Tom a rendszertelen és felelőtlen helyzetváltoztatásnak azon szenvedélyes zarándokai közé tartozott, akiket a társadalom elfogult lekicsinyléssel csavargóknak nevez. Életrajzát a lexikon így kezdte volna: "Iskolái után nyomban a sajtónál találta meg élethivatását..." Mi azonban mondjuk ki egyszerűen, hogy nyolcéves korában rikkancs lett. Edison óta ennek a pályának van presztizse. Később motorszerelő volt, majd reklámfőnök, haditengerész, tőzsdés, pincér, énekes, vásári árus, magántitkár és még sok minden. Vissza