Fülszöveg
„Rejtő Jenő minden sorát elolvastam. ( ) Amit ő írt, az sem nem ponyva, az sem nem útszéli krimi, hanem igenis nagy művészet és - hamarjában használom a szót, noha ki nem állhatom -humánum. Rejtő Jenőben mennyi melegség, emberközelség, megértés, nagyszerű humor, kedvesség, gyengéd elnézés van az emberi botlásokkal szemben/7
Szentkuthy Miklós
„Szakmányban dolgozott, ócskavasat akart adni, nem tehetett róla, hogy ezüst, sőt időnként sárga, csillogó, lágy fémes elem gurult ki a kezéből, maga sem tudta, hogy az bizony arany."
Kellér Andor
g^QD
Rejtő Jenő könyveit legalább háromszor olvassa el az ember. Kamaszkorában a szabadság mámora és az áradó humor ragadja el. Később az irracionális világ abszurdjában gyönyörködik. Aztán, vissza-visszanézve eltelt éveire, jól látja a lapokon minden komoly dolog, köztük az irodalom bölcs paródiáját.
Az 194l-es Csontbrigád e különös életműben is megkülönböztetett helyet foglal el: a légiós regények sorának végén olyan történet áll, amelyben a...
Tovább
Fülszöveg
„Rejtő Jenő minden sorát elolvastam. ( ) Amit ő írt, az sem nem ponyva, az sem nem útszéli krimi, hanem igenis nagy művészet és - hamarjában használom a szót, noha ki nem állhatom -humánum. Rejtő Jenőben mennyi melegség, emberközelség, megértés, nagyszerű humor, kedvesség, gyengéd elnézés van az emberi botlásokkal szemben/7
Szentkuthy Miklós
„Szakmányban dolgozott, ócskavasat akart adni, nem tehetett róla, hogy ezüst, sőt időnként sárga, csillogó, lágy fémes elem gurult ki a kezéből, maga sem tudta, hogy az bizony arany."
Kellér Andor
g^QD
Rejtő Jenő könyveit legalább háromszor olvassa el az ember. Kamaszkorában a szabadság mámora és az áradó humor ragadja el. Később az irracionális világ abszurdjában gyönyörködik. Aztán, vissza-visszanézve eltelt éveire, jól látja a lapokon minden komoly dolog, köztük az irodalom bölcs paródiáját.
Az 194l-es Csontbrigád e különös életműben is megkülönböztetett helyet foglal el: a légiós regények sorának végén olyan történet áll, amelyben a büntetőtáborok páriái és őskori szintre süllyesztett, alig emberi lényei szerepelnek. Az önbecsülés és az emlékezet utolsó tartalékaival - amikor már végképp indokolhatatlan volna a ragaszkodás bármilyen elvhez, erkölcshöz - mégis kimonda-tik: „nem akarok Hiéna lenni".
Még két év, és Rejtő Jenő, munkaszolgálatos halott.
Vissza