A vasárnapkérdés

Előszó

Részlet a könyvből:
A világ közvéleménye húsz-harminc évvel ezelőtt a római pápát legfeljebb az évi ünnepek során láthatta-hallhatta, amikor az „Urbi et orbi" áldást osztotta Rómának, „a városnak" és „a világnak". Sokan csupán szertartást és retorikát véltek ebben, nem ismervén XXIII. János megfogalmazását, mely szerint egyháza „a pontosságot sohasem áldozza fel a retorika kedvéért". Az áldásosztásból is kihallható lett volna az a pontosság, hogy a pápa nem csupán egyetlen egyház fejének vallja magát, hanem - annak az állításnak alapján, hogy Krisztus az egész világnak megváltást hozott és helyettest nevezett ki magának - az egész földkerekség birtokosának és a földi hatalom (potestas) fölött a legvitathatatlanabb lelki hatalom és tekintély (auctoritas) képviselőjének. Aki azonban egykor nem tulajdonított jelentőséget a fenti kifejezésnek, ma annál inkább nyomon kísérheti, hogyan ölt testet a gyakorlatban. Közeledik a 2000. év, és ilyenkor előnyösen lehet a tettek mezejére lépni, főleg annak, aki gondosan készült rá. Márpedig a pápaság hallatlanul fölkészült „Jézus születésének kétezredik évfordulójára". A forgatókönyvet az 1994. XI. 10-én kiadott Tertio millennio adveniente (A harmadik évezred közeledtével) kezdetű enciklika tartalmazza. A pápaság rendkívül erőteljessé vált világpolitikai aktivitása az elmúlt húsz évben, de még II. János Pál pontifikátusának utóbbi idejében is fokozatosan növekszik.
Az elmúlt egy-két év már szinte havonta kínál újabb és újabb meglepetéseket. E pápai megnyilatkozások egyik eszmeileg közös jellegzetessége a Biblia helyesbítése, sokak számára talán alig észrevehető felülbírálása. Néhány példát említve:
- 1996. X. 24-én röpítették világgá a hírügynökségek, hogy II. János Pál üzenetet intézett a Pápai Tudományos Akadémiához, melyben közel másfél évszázad után megalapozottnak nyilvánította a darwini fejlődéselméletet, mondván, hogy az Istentől származó lélek a majomtól közös ősként származó testbe került - ellentétben a bibliai tanítással, mely az ember teremtését Isten személyes és rendkívüli cselekményeként mutatja be.
- 1997. II. 24-én a katolikus egyházfő egy római parókián bejelentette, hogy Isten „csak átalakítja majd a világot, de nem semmisíti meg" - ellentétben a Bibliával, amely - Pilinszky János szavaival - „apokalipszissal végződik. Ilyenfajta optimizmusról ott nincs szó" (Új Ember, 1978.1. 1.) Vissza