A Lajta menti forradalom

Fülszöveg

incs vesztegetni való idő! Ha azt akarom, hogy mindaz, ami történt, fennmaradjon az utókor emlékezetében, azonnal munkához kell látni. Ösz-sze kell gyűjteni mindazt, amit őriz még az emlékezet; nincs részlet és egész, lényeges és lényegtelen - mindent papírra kell vetni még akkor is, ha ezt a könyvet nem lehet a régi módon megírni -, ehhez olyan szavakat kell keresni, melyek kérlelhetetlenek, mint a lelkiismeret, elválasztják a valót a képzelettől, az átéltet a megálmodottól, a gondoltat a tudottól, és ha ilyen szavak töltik meg a lapokat, akkor a könyv emlékművé válik és áttöri majd a felejtés falát.
(A Lajta menti forradalom)
rősödött a zaj, tisztább lett a hang: - Maiétert a kormányba! - kiáltotta az utcán valaki, aztán mások is kiáltozni kezdtek, de azt már nem lehetett megérteni. Az öreg megkerülte az asztalt, és pilises fejét oldalra fordítva megpróbált a kirakatba tett könyvek között az utcára nézni. A magas polc árnyékában most olyan volt hosszú köpenyében, mint a... Tovább

Fülszöveg

incs vesztegetni való idő! Ha azt akarom, hogy mindaz, ami történt, fennmaradjon az utókor emlékezetében, azonnal munkához kell látni. Ösz-sze kell gyűjteni mindazt, amit őriz még az emlékezet; nincs részlet és egész, lényeges és lényegtelen - mindent papírra kell vetni még akkor is, ha ezt a könyvet nem lehet a régi módon megírni -, ehhez olyan szavakat kell keresni, melyek kérlelhetetlenek, mint a lelkiismeret, elválasztják a valót a képzelettől, az átéltet a megálmodottól, a gondoltat a tudottól, és ha ilyen szavak töltik meg a lapokat, akkor a könyv emlékművé válik és áttöri majd a felejtés falát.
(A Lajta menti forradalom)
rősödött a zaj, tisztább lett a hang: - Maiétert a kormányba! - kiáltotta az utcán valaki, aztán mások is kiáltozni kezdtek, de azt már nem lehetett megérteni. Az öreg megkerülte az asztalt, és pilises fejét oldalra fordítva megpróbált a kirakatba tett könyvek között az utcára nézni. A magas polc árnyékában most olyan volt hosszú köpenyében, mint a templom falára festett apostol, ahogy hajnali misén, a kelő nap fényében elődereng a homályból. A hangok gyorsan távolodtak, és amikor a léptek végleg eldobogtak, az öreg visz-szacsoszogott az asztalhoz, és fejét lehajtva, mintha csak a bőrkötésű könyvhöz beszélne, annyit mondott: - Hát igen, mégiscsak nagy dolog a szabadság
[Sötét falevelek]
1956. október 26-án számos vidéki városban sortüzek dördültek, összesen több száz áldozatot és több ezer sebesültet követelve. Mosonmagyaróváron az akkor „zöld ávós"-ként emlegetett határőrök lőttek a tömegbe. Reisinger Attila két kisregényében összesen négy nézőpontból ismerhetjük meg a sortűz körülményeit.
A Sötét falevelek - 1956 Kardos Miklós, az akkor alig 16 esztendős ipari tanuló utolsó óráit mutatja be, lírai hangvételben oldva fel az ifjúsága virágában elhunyt fiatalember tragédiáját.
A Lajta menti forradalom három túlélő nézőpontjából mutatja be a rettenetet. A fiú egy kisgyermek szemével láttatja a forradalom előzményeit, a határövezet elzárt világát, a beszűkített mozgásteret és azokat a jeleket, amelyek a felkelés közeledtére utaltak. Az Ágnes című fejezet egy asszony visszaemlékezésein alapszik, aki tizenhét évesen vegyült a tüntetők közé, részt vett a felvonuláson, megsebesült a sortűzben, majd negyven évvel a forradalom után tanúként részt vett a volt laktanyaparancsnok ellen indított perben is. A professzor részben egy nyugalmazott egyetemi tanár mondja el emlékeit a tragikus eseményről. Ő is a sortűz sebesültje, csodával határos módon túlélte a mészárlást, majd amikor a kommunizmus összeomlott, lehetővé vált, hogy megölt diáktársainak emlékművet állíthasson. Vissza