Pápák

Előszó

„Az én országom nem e világból való" - Jézus szavait (Jn 18,36) gyakran idézik, amikor az egyház hatalmi törekvéseit és fényűzését akarják megbélyegezni. Ezek a vádak főként és mindenekelőtt a pápa személyét és tisztét illetik, aki nem pusztán egész világra kiterjedő felekezetének tévedhetetlen szellemi vezetője, hanem mindmáig egyeduralkodója is az egyházi államnak. Legyen szó akár a Kelet és Nyugat közti 1054-es egyházszakadásról, a 16. századi reformációról vagy az ókatolikusok kiválásáról az 1870-es, első vatikáni zsinat után, az egyik botránykő - ha nem maga a botránykő - a kizárólagosságot követelő pápa és a pápaság volt. És nem is kevesen jutottak arra, hogy a pápában lássák az antikrisztus megszemélyesítőjét.
Mindennek természetesen köze volt azokhoz a konkrét személyekhez is, akik bűneikkel bemocskolták a hivatalt, és lábbal tiporták a felebaráti szeretet parancsolatát. Sőt, az egyháztörténetet olvasva nem egy hívő katolikus teheti fel magában azt a kérdést, miképpen is engedhette meg Jézus, hogy egyházában ilyen emberek kerüljenek legfelülre.
Itt kell szó szerint érteni a bevezetőben idézett mondatát Jézusnak: az egyház is emberi mű; és még ha az Úr nagyobb dicsőségére és Krisztus követése végett van is, akkor is emberekből áll, és az emberekért van. Az egyház meglehetősen világias története is ezt tanúsítja.
Istennek azonban azt az országát, amelyre az Újszövetség állandóan emlékeztet, és amely jelen is van a földön Krisztus tevékenységében, nem szabad oly módon összekevernünk földi hatalmakkal, ahogyan a kereszténnyé vált római világbirodalom korában oly sokszor megesett. Ezzel már az egyházatya Szent Ágoston (354-430) is szembefordult, aki szerint az emberi intézmények mindegyikéhez, legyen bármennyire hatalmas, hozzátartozik az, hogy időben korlátozott, és hogy lehetősége van a gonosz mellett dönteni. Isten országa azonban örökkévaló, akárcsak az, hogy örökké újra- meg újrateremtődik és növekszik minden olyan szívben és lélekben, amely Krisztus és a jó mellett dönt. A pápák is csak emberek maradnak, akik az utolsó ítéletkor számadással tartoznak. És ahogyan az ezeréves Római Birodalmat sem volt szükséges azonosnak gondolni Isten országával, ugyanúgy nem kell az egyházat sem azonosítani vele, még akkor sem, ha ez az intézmény már kétannyi ideje áll fenn, mint a Római Birodalom. Ez az állandóság a folytonos változás világában meghökkentő, de földi módon csakis a változás magyarázza meg: hiszen az egyház nem maradhatott az apostolok egyháza, és csak úgy maradhatott fenn, hogy az egyes korok kihívásainak megfelelve változott. A pápaság maradandó, rendíthetetlen oszlopnak bizonyult - és még a gyakori kettős választások és ellenpápák sem voltak képesek aláásni a rendszert. A katolikus egyháztörténet ezért egyben a pápák története is. Szent Péter utódainak életrajzán keresztül megismerhetjük azt a fejlődési utat, amely a római földalatti mozgalommal indult, majd a keresztényüldözéseken és az államvallássá váláson át a modern világegyház kialakulásáig vezetett. Emiatt követik a pápai életrajzok az időrendet, nem pedig az ábécé rendjét ebben a kötetben; ugyanakkor egy névmutató lehetővé teszi a keresést is. A pápaság és az egyháztörténet szempontjából legfontosabb szakkifejezéseket függelékként, szószedetben soroljuk fel. Vissza

Fülszöveg

A hivatalos egyháztörténet 265 pápát ismer név szerint, és ehhez jön még jó háromtucatnyi ellenpápa. Vannak köztük kiemelkedő személyiségek (mint VII. Gergely, aki kényszerítette IV. Henriket, hogy vezeklésül zarándokoljon el hozzá Canossába), vannak gátlástalan uralkodók (mint Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor néven teljesen világi módon uralkodott az egyházi államban, méreg és tőr segítségével); vannak műértők is (mint II. Gyula, aki Michelangelót és Raffaellót remekművek megalkotásával bízta meg), vagy éppenséggel tudós Biblia-magyarázók (mint XVI. Benedek).
Krisztus helytartójaként a pápa nem csupán az egyházi állam és kétmilliárd keresztény vezetője, hanem mindig hatással volt a világ történéseire is. A pápaság története így mindenkor összekapcsolódott a kereszténység által formált Nyugattal.
A kötet az összes pápát és ellenpápát bemutatja, a kezdetektől, Róma katakombáitól a jelenig - és mindeközben festészeti, szobrászati és építészeti mesterművekkel gazdagon ékesített ívét rajzolja meg az elmúlt 2000 év (egyház)történetének. Vissza