Fülszöveg
Kétszáz éve született Reguly Antal (1819-1858) a reformkor kiemelkedő magyar tudósa. E könyv szerzője erkölcsi kötelességének érezte, hogy az évforduló alkalmából összefoglalja mindazt, amit Reguly életéről és a korai halál által félbeszakított munkásságáról tudunk.
Jogi tanulmányai befejezése után, 1839 nyarán Reguly európai utazásra indult. Eljutott Stockholmba is, ahol megismerkedett A. I. Arwidssonnal a finn nemzeti mozgalom kiváló képviselőjével. Arwidsson arra bíztatta a könnyen lelkesülő Regulyt, hogy derítsen fényt a sokak által régóta vallott finn-magyar nyelvrokonságra. így hát hősünk Finnországba utazott, ahol másfél évet töltött a finn, majd a lapp nyelv tanuhnányozásával. A következő állomás Szentpétervár volt, ahol két évet töltött. Ezalatt kiszélesítette tanulmányai körét, tudományos kapcsolatokat alakított ki és megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia erkölcsi és anyagi támogatását. 1843 őszén indult hosszú gyűjtőútjára a vogulokhoz (manysik), az osztjákoklioz...
Tovább
Fülszöveg
Kétszáz éve született Reguly Antal (1819-1858) a reformkor kiemelkedő magyar tudósa. E könyv szerzője erkölcsi kötelességének érezte, hogy az évforduló alkalmából összefoglalja mindazt, amit Reguly életéről és a korai halál által félbeszakított munkásságáról tudunk.
Jogi tanulmányai befejezése után, 1839 nyarán Reguly európai utazásra indult. Eljutott Stockholmba is, ahol megismerkedett A. I. Arwidssonnal a finn nemzeti mozgalom kiváló képviselőjével. Arwidsson arra bíztatta a könnyen lelkesülő Regulyt, hogy derítsen fényt a sokak által régóta vallott finn-magyar nyelvrokonságra. így hát hősünk Finnországba utazott, ahol másfél évet töltött a finn, majd a lapp nyelv tanuhnányozásával. A következő állomás Szentpétervár volt, ahol két évet töltött. Ezalatt kiszélesítette tanulmányai körét, tudományos kapcsolatokat alakított ki és megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia erkölcsi és anyagi támogatását. 1843 őszén indult hosszú gyűjtőútjára a vogulokhoz (manysik), az osztjákoklioz (liantik) és a Volga vidékén lakó finnugor népekhez. Csak 1846 nyarán tért vissza Szentpétervárra, ahol elkészítette az Eszaki-Urál általa bejárt területének pontos, néprajzi és más adatokkal bőségesen ellátott térképét. Ezt a térképet a kortársak többféle módon is felhasználták, és ma is nagyon értékesnek tartjuk, különösen névanyaga miatt.
A térképnél is fontosabbak azonban azok a sok ezer sornyi népköltészeü szövegek, amelyeket Reguly a vogulok és osztjákok között gyűjtött. Ezek az archaikus szövegek hallatlanul értékes népköltészeti alkotások, amelyek egyúttal a két nép legfontosabb szellemi örökségét alkotják. Csak az utóbbi években vált lehetségessé, hogy a manysik és a hantik mai formában olvashassák a Reguly lejegyezte szövegeket. Talán nem megalapozatlan a remény, hogy őseik hagyománya elősegíti ezeknek a kis, néhány ezer főre olvadt népeknek a küzdehnét a kilialás eUen.
Reguly fiatalon és várdanul halt meg 39 éves korában. így nem csoda, hogy az általa gyűjtött anyagok publikálására csak halála után került sor. Több kiváló magyar finnugrista (Hunfalvy Pál, Budenz József, Munkácsi Bernát, Pápay József, Fazekas Jenő, Zsirai Miklós, Kálmán Béla, Fokos Dávid) munkájának köszönhető, hogy a szövegeket megfejtették és kinyomtatták, így azok ma mindenki számára hozzáférhetők.
Könyvem első részében Reguly Antal életét mutatom be, főleg a korábbi kutatások alapján. A második rész tematikus csoportosításban tárgyalja Reguly meglepően széles körű munkásságát, hiszen a nyelvi gyűjtésen kívül, lejegyzett dallamokat, gyűjtött régészeti emlékeket és néprajzi tárgyakat, sőt végzett antropológiai kutatásokat és méréseket is.
Vissza