Régió vagy provincia?

Előszó

Olyan könyvet vehet kezébe a Tisztelt Olvasó, melynek tanulmányozása révén bepillanthat Pécs kultúrájának fontos időszakába, tanulmányozhatja három évtized szellemi mozgásait, intézményi hálózatának alakulását, a decentralizáció érdekében végzett erőfeszítéseket. Egy izgalmas kort ismerhet meg, melynek napjainkig ható következményei, tanulságai, eredményei tűnnek elő, lehetővé téve majd a történészek számára a személyes visszaemlékezéseken is alapuló árnyaltabb feldolgozást.
Az 1960-as évek közepén a város ipara változatlanul jelentős volt, Pécs jellegének alakításában egy mégis régi-új tényező kapott nagyobb hangsúlyt: a kultúra. Ennek eredménye többek között az ország legnagyobb vidéki múzeum-együttesének kialakítása (benne, egyebek mellett, Amerigo Tot, Viktor Vasarely-gyűjteményekkel), a nagy hagyományokkal rendelkező kóruskultúra fejlődése, 1988-ban az Európa Cantat megrendezése Pécsett. Különösen nagy hatása volt az egyetem fejlesztésének. 1975-ben közgazdasági kar létesült, majd 1982-ben - a tanárképző főiskola egyetemi rangra emelésével és az egyetembe integrálásával - létrejött az immár bölcsészettudományi és természettudományi karral rendelkező tudományegyetem. E tendencia érvényesülésében szerepet játszott a liberálisabb helyi párt- és állami vezetés, melynek meghatározó személyiségei az országos átlagnál kedvezőbb feltételeket, szabadabb szellemi légkört biztosítottak az alkotómunkához. Hogy csak néhány példát említsünk: itt alakulhatott meg Magyarország első modern balett együttese, (kultúr)politikai vitafórummá is vált az évekig itt rendezett országos filmszemle, az orságban egyedül itt marad fenn és működött - majdnem a rendszerváltásig - a szellemi pezsgésnek is helyet adó, klasszikus (Nádor) kávéház. S a legfontosabb: a pécsi Jelenkor című folyóiratot megvédték a bűntető szankcióktól. Mindezek nyomán Pécs az 1980-as évekre bányászvárosból pezsgő szellemi élettel rendelkező várossá, a kultúra városává lett, ami most az Európa Kulturális Fővárosa 2010 cím elnyerésében is manifesztálódott.
A kulturális élet tartalmának szerkezete is megváltozott a hatvanas évektől, az irányzatok sokféle formában jelentek meg. Bizonyos alapvető kérdésekben - például a nemzet, a nép, a magyarság, a munkásosztály, a hagyomány és máshová tették a hangsúlyokat.
A szellemi élet pezsdülése egyaránt kiterjedt a tudományra, a művészetre és a közgondolkodásra. Az új gazdasági mechanizmus a közgazdaságtudományt hozta mozgásba, és hatott a szociológia gyors feltörésére. Kiszélesedtek a művészi ábrázolás határai, egyrészt a dokumentarizmus, másrészt a nonfigurrativitás, absztrakció, abszurd, groteszk, stb. irányába: a filmművészet váratlan felfutása kirobbanó hatást keltett, a képzőművészet terén is fordulat következett be, a zenéhez hasonlóan a feladat az egyetemes fejlődésbe való visszakapcsolódás volt. Az irodalom a góc és a periféria összefüggését, az egyén és a közösség viszonyát állította középpontba, az ezekben az években jelentkező új írói nemzedék sok tagja volt egyben szociográfus, sőt szociológus. A megújulás hasonló jelenségei játszódtak le a színházművészetben, és javult az amatőr művészeti mozgalmak színvonala is.
De nemcsak annak lehetünk tanúi, hogy a különböző kulturális ágazatok hogyan izmosodtak, hanem annak is, hogy csak bizonyos szintig voltak képesek kibontakozni: megtorpantak, önmaguk felé fordultak, csökkent a nyitottság, láthatóvá lettek a fejlődés korlátai, a szintézis megteremtésének akadályai és nehézségei. Halmozódtak a belső feszültségek, a megosztottság még erősebbé, az általa keltett határok merevebbekké váltak, a szellemi élet erőterében olyan változások következtek be, amit értékválságnak nevezhetünk. Nem tűnt el az emberek kulturális egyenlőtlensége, legfőképpen nem sajátították el a modern élethez és modern termeléshez szükséges ismereteket és magatartásformákat.
E kötet tanulmányainak, visszaemlékezéseinek szerzői a három évtized kulturális eseményeinek résztvevői, jelentős alakítói, formálói voltak, s nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Pécs a magyar kultúra egyik jelentős helyévé, fontos bázisává vált. /Dr. Ujvári Jenő/ Vissza