Régi történet/Roswitha

Előszó

Részlet a regényekből:

Régi történet

A kiérdemesült tizenkilencedik század utolsó őszén, Wälsen városka lakói fontoskodva bujtak össze és mintha államtitkokat tárgyalnának, ugy suttogták: - az öreg grófnénak már megint uj társalkodónője van!
Ezen világrengető esemény közlése után, minden alkalommal jelentős szünet következett, majd sóhajtva kérdezték: - Vajjon ez meddig birja ki mellette? - Erre senki se tudott biztos választ adni s igy meg kellett elégedni találgatásokkal és jóslatokkal.
- Ez se fogja tovább kitartani, mint a többiek! - Nagyon furcsa lehet az öreg grófné4 - persze, ha valaki évről-évre ott ül befalazva, abba az öreg, sötét várkastélyba, - nem is csoda, ha a végén furcsa különccé lesz. Miért is nem megy soha a székvárosba? Hiszen a királyné főudvarmesternője! Hogy ez már csak tiszteletbeli állás, inkább cim? De azért megjelenhetne az udvarnál! Persze, ez asok pénzbe kerül, - rengeteg pénzbe, - márpedig ahol semmi sincs, ott a császár is elvesztette a jogát! Az ékszerek már régen elvándoroltak idegen kézbe és azokban az ócska rongyokban sem parádézhat, amelyeket valaha toiletteknek neveztek! Hja! Ő az oka, hogy idejutott!

Roswitha

Ehhez a történethez, melyben a fiatal Roswitha elbeszéli életét, szerelmeit és szenvedéseit, egy fejezetet kivánok csatolni, hogy az olvasót felvilágosítsam azokról az eseményekről, melyek Roswitha tudatos életét megelőzték. Mert én már akkor is ismertem Csipkerózsikánkat, mikor még bölcsőjében ringatták, azután láttam őt szomorú Hamupipőke-korszakában, mikor fapapucsban tipegett végig a falun s ott voltam akkor is, mikor először áldozott az oltár előtt s a templom szines ablakain megtörő napsugarak mint áldó kezek nyugodtak a kis árva barnafürtös fejecskéjén.
Egy tikkasztó májusi reggelen valósággal őrületes hir viharzott végig a falun. Az emberek elámultak s eleinte hitetlenkedtek. De később hitük mégis csak megingott s csakhamar Stutenreuter Regina huszonhét évig érintetlen becsülete és tekintélye romokban hevert.
Özv Stutenreuterné leányának, Henne Annelenenek kis fia született s még ugyanazon a napon a tudós asszonyt az ujszülött nagyanyjához is elhívták, hogy nehéz órájában mellette legyen... Vissza