Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben

Előszó

A mentalitástörténet híre ugyan az Annales-iskola és eredményeinek ismertetéseivel, első munkáinak megjelenésével régen elérkezett Magyarországra, mégsem mondható hogy meghonosodott volna nálunk. Végső soron a Hajnal István Kör 1998. augusztus 27-29-re, Esztergomba szervezett konferenciája volt az első hazai mentalitástörténeti összejövetel. Ennyi év múltán nem az elkésett adaptáció igénye vezérelt bennünket, hanem az, hogy számot vethessünk a mentalitástörténet mai állásával. Az irányzatot az elmúlt évtizedben olyan kritikák, sőt támadások érték (nemcsak a mentalitás fogalmának tisztázatlansága miatt), amelyek szükségessé teszik, hogy az egész problémakör újragondolása révén foglalkozzunk a témával. Sikerül-e meghaladni a mentalitástörténet régi dilemmáit? Mennyire általánosíthatók a „rejtett gondolkodási struktúrák, kimondatlan konvenciók", ha az egyén tudatát vizsgáljuk? Tömeges források használata esetén kikerülhető-e a veszély, hogy a „kollektív tudattalant" kívülről belevetítjük az egyéni pszichébe?
Mivel a Hajnal István Kör tagjainak döntő többsége primer forrásokkal dolgozó történész, arra gondoltunk, hogy a levéltárakban, múzeumokban rejtőzködő naplók, vallomások, levelek, memoárok, tehát egyértelműen egyéni és szubjektív források segítségével kellene megpróbálnunk rekonstruálni azokat a kollektív tudatos és tudattalan képzeteket, amelyek szerint érzékelték, észlelték lehetőségeiket és cselekedtek a történelem szereplői. Az „ami történt" helyett így az „ahogy átéljük" kerülne a konferencia fókuszába, a kettő különbsége amúgy is a történetírás (és különösen a mentalitástörténet) örökzöld problémája. A konferencián tárgyalandó kérdések sorában előzetesen a Peter Dinzenbacher által szerkesztett, Europäische Mentalitätsgeschichte című kötet (Stuttgart, 1993) alapján a mentalitástörténet nagy és régi témáit soroltuk fel és csak a beérkezett jelentkezések alapján döntöttük el, hogy melyekből lehet önálló szekciót szervezni. Vissza