Régi magyar mondák, és ami mögöttük van

Fülszöveg

Gyermekkoromban, még iskolába sem jártam, amikor Honkó (anyai) nagyapám Attila királyról, Árgyélus és Dárius királyról mesélt.
Milyen név a Honkó? Hon = Hun + kicsinyítő képző a kó. Úgymint Petykó, Matykó, Jankó, Lackó. Tehát, ha úgy vesszük anyám részéről hunocska vagyok.
Apám neve Lele. Ez egyik kalandozó vezérünk neve. Léi, Lehel, Lele. Bennem is hun -magyar vér csörgedez.
Úgy ötéves lehettem, amikor megkaptam Benedek Elek: Magyar Mondák c könyvét.
Ettől kezdve, ez volt az esti mese. Ha mindent elmeséltek belőle, kezdtük újra. Nem tudtam betelni vele.
Iskolás koromban egy másféle őstörténettel ismerkedtem meg, a finn-ugorral.
Mivel gyermekkoromtól fogva tanítónő szerettem volna lenni, elhatároztam, ha az leszek, a gyermekekkel Attila királyról, Árpádról, s a többi magyar daliáról fogok beszélgetni.
1961-ben tanítónő lettem. Sokáig nem volt rá alkalmam, hogy beváltsam, a magamnak tett fogadalmat. Az 1980-as évek elején jutott eszembe gyermekkori álmom. Önképzőkört... Tovább

Fülszöveg

Gyermekkoromban, még iskolába sem jártam, amikor Honkó (anyai) nagyapám Attila királyról, Árgyélus és Dárius királyról mesélt.
Milyen név a Honkó? Hon = Hun + kicsinyítő képző a kó. Úgymint Petykó, Matykó, Jankó, Lackó. Tehát, ha úgy vesszük anyám részéről hunocska vagyok.
Apám neve Lele. Ez egyik kalandozó vezérünk neve. Léi, Lehel, Lele. Bennem is hun -magyar vér csörgedez.
Úgy ötéves lehettem, amikor megkaptam Benedek Elek: Magyar Mondák c könyvét.
Ettől kezdve, ez volt az esti mese. Ha mindent elmeséltek belőle, kezdtük újra. Nem tudtam betelni vele.
Iskolás koromban egy másféle őstörténettel ismerkedtem meg, a finn-ugorral.
Mivel gyermekkoromtól fogva tanítónő szerettem volna lenni, elhatároztam, ha az leszek, a gyermekekkel Attila királyról, Árpádról, s a többi magyar daliáról fogok beszélgetni.
1961-ben tanítónő lettem. Sokáig nem volt rá alkalmam, hogy beváltsam, a magamnak tett fogadalmat. Az 1980-as évek elején jutott eszembe gyermekkori álmom. Önképzőkört szerveztem, teljesen ingyen, (hogy senki ne szóljon a munkámba,) a negyedik osztályosoknak. Mondáinkról, s őstörténetünkről meséltem nekik. Először elmondtam egy magyar mondát, majd megnéztük közösen, mi igaz a mondánkból, s mit tudhatunk a benne szereplőkről? A gyerekek elmondták pajtásaiknak, amit beszélgettünk, egy hét múlva már alig fértünk a teremben.
Ez adta az ötletet, hogy most 71 évesen ezen az alapon az 5 évestől a 90 évesig megismerjék az emberek a magyarok igazi történetét, mondáinkon keresztül.
Krónikáink is azt a változatot ismerik, amit a mondák. Pedig a krónikákat királyainknak írták, s nem a nagyközönségnek. Tehát csak az igazat írták.
Ezzel a kötettel elsősorban a tanító néniket szeretném segíteni, s mindenkit, akit érdekel, a Magyar néptörténete.(hiánypótlásként)
Ezt a könyv olyan, mint egy szakdolgozat. Nem én írom, csak a mondákat elevenítem föl, s az okos emberek nézeteit közlöm alátámasztásul. Néhol más, dőltbetűvel teszem hozzá az ötven év alatt olvasottakat, zárójelben. Ehhez csak idő és türelem kell, s remélem, hogy múltunk megismerése elhozza népemnek az egészséges öntudatot, s a szép jövőt.
A mondákat régi krónikákkal támasztom alá. Idézni fogok ezekből.
A XIX. században még köztudott volt szittya, szabír, hun származásunk, de az én nemzedékemtől kezdve a mai napig, nem ezt tanítják az iskolában, s erdet-tudatunk szinte elveszett. Négyszáz évig dolgoztak ezen idegen hatalmak, s már majdnem sikerült nekik.
Tudnunk kell a következőt:
„ANNAK A NÉPNEK NINCS JÖVŐJE, AKI A MÚLTJÁT NEM ISMERI!"
Dégi Lászlóné Lele Éva Vissza