Régi magyar alakok

Előszó

Angliában "Scollar"-nek nevezik az olyan tudóst, akinek nem kenyérkeresete a tudománnyal való foglalkozás, nem tanár, falusi elvontulságban él, csak azért buvárkodik, mert az neki különös örömet okoz, s ha ir is valamit, nem mindig adja azt sajtó alá. Akad közülük nem egy, akikből aztán a világirodalomnak egy-egy büszkesége lesz, ha megismerik a műveit. Ilyen volt p. o. Adam Smith, aki sok esztendei falusi elvonultságban irta meg alapvető munkáját a nemzetgazdaságról, de ilyen volt tulajdonképen Darvin is, valamint Herbert Spencer és sokan mások.
Nálunk Magyarországon is többen voltak a régibb generációból az olyanok, akik gazdálkodtak a birtokukon, jó viszont tartottak fel a szomszédaikkal, elbeszélgettek velük az időjárásról és a buza meg gyapju áráról, de csak meghittjeik előtt vallották be nagy szerénykedések között, hogy a tudomány valamelyik ágával behatóan is foglalkoztak. Vékey Zsigmond 1848-iki emigráns hazánkfia beszélte, hogy San-Franciskótól Newyorkig hét napon át utazott egyazon kupéban valakivel, akitől az első két napon alig kapott igennél és nemnél más választ a megszólitásaira, de harmadnapra, mikor a kupé bőrbehuzatalára tett valamelyes megjegyzést, utazótársa egyszerre beszédes lett. Kiderült róla, hogy nagy általános műveltsége van, de nem érdekli semmi egyéb, csak ami valamikép vonatkozásban áll az állatbőrökkel. Ezt a kérdést a legbehatóbb módon tanulmányozta - merő tudásvágyból. A mi magyar embereink nem ilyen természetüek. Őket minden érdekli, ami a többi embereket, elbeszélgetnek a leghétköznapibb dolgokról, - elsősorban persze a politikáról - s legkevesebb szót ép arról szaporitanak, ami a legislegjobban érdekli őket. Vissza