Régi könyveink és kézirataink katalógusai/Régi magyar nyomtatványok 1700-ig

Előszó

Katalógusunkkal a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában őrzött 543 régi magyar nyomtatvány leírását kapja kézhez az olvasó. Megtalálhatók benne gyűjteményünk mindazon 1701 előtt megjelent darabjai, amelyek magyar és nem magyar nyelven a történelmi Magyarország határain innen, illetve magyar szerzőtől e határokon túl láttak napvilágot. Számbavételüknél egyformán támaszkodtunk a hazai könyvtörténeti kutatás két monumentális kézikönyvére: a koncepciót és a szerkezetet illetően Szabó Károly munkájára, amely közel egy évszázada a régi magyar könyvekre vonatkozó minden könyvészeti vizsgálódásnak kiindulópontjává vált, más szempontokat - így a periodizációt vagy a címleírást - tekintve pedig az Akadémia könyvtörténeti munkabizottságának irányításával készült Régi Magyarországi Nyomtatványok eddig megjelent köteteire. E kettős kötődés - amelyet elsősorban a gyakorlati használhatóság indokolt - kiadványunk metodikai hiányosságaira is magyarázatul szolgál. Egyfelől a következetes szerkesztés elve alapján át kellett vennünk Szabó Károly néhány olyan adatát, amelyet - s erre minden esetben felhívtuk az olvasó figyelmét - az elmúlt évtizedek kutatásainak eredménye meghaladottá tett, másfelől a Régi Magyarországi Nyomtatványok által egyelőre nem regisztrált - 1635 után megjelent - tételek leírása szükségképpen nélkülözi e tudománytörténeti repertórium méreteit elérő vállakózás alaposságát.
A példányra vonatkozó ismereteket, így az egyes kötetek állapotrajzát, a könyvbejegyzések közreadását és az egykori posszesszorok számbavételét illetően azonban teljességre törekedtünk. Ezzel egyfelől országos programokhoz kapcsolódunk, másfelől annak a meggyőződésünknek adunk hangot, hogy a proveniencia vizsgálata - a puszta nyilvántartás mellett - az egyes helyi gyűjtemények feltárásának elsődleges célja. Ez különösen fontossá válik abban az esetben, amikor nem történelmileg kialakult gyűjteményről, hanem az utóbbi évtizedekben verbuválódott állományról van szó. Márpedig a Ferenc József Tudományegyetem gazdag bibliotékája az első világháborút lezáró békéket követően Kolozsváron maradt, az 1921-ben alapított szegedi egyetemi könyvtárban pedig - amely a mindenkori művelődésügyi tárca költségvetéséből működött és működik -, természetszerűleg nem képződhetett egy az országos jelentőségű gyűjteményekhez merhető RMK-anyag. Az átköltözés utáni könyvtár a szűkös keretekből történő vétel mellett néhány professzori hagyatékkal gyarapodott ugyan, ám ezekből a magángyűjteményekből kevés régi könyv került elő. Fordulatot csak az 1949 és 1952 közötti évek hoztak, amikor a szekularizált, illetve államosított egyházi és főúri könyvtárak anyagából - a budapesti gyűjtemények gondos válogatása után - az ekkor felállított népkönyvtári elosztó hálózatán keresztül az Egyetem könyvtára is részesült. Az egykor Szegeden őrzött rendi gyűjteményeknek azonban csak töredékét irányították ide: az alsóvárosi ferencesek bibliotékájának nagyobb része az Országos Széchényi Könyvtárt és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Központi Könyvtárát gazdagította, a piaristák közel húszezer kötetes gyűjteményéből pedig mindössze 246 - jórészt 18. századi - nyomtatvány származott vissza az anyavárosba. Vissza