Régi és valódi Lőcsei-féle székely naptár az 1940-ik 366 napból álló szökő esztendőre

Előszó

Ujévre.
Ismét eltelt egy esztendő s ujév küszöbén vagyunk,
Nézzünk vissza hát a multba, amit most hátra hagyunk
Elmélkedjünk a multakról: Miben részesítettek?
Mert napjai az állásért bizony nem dicséretnek.
Aki áldott a multakban, - mélton nem tiszteltetett,
Mert az ember háládatlan s minden erényt megvetett,
Hodolatát önmagára forditotta, a helyett, -
Hogy annak ajánlotta voln', kit az méltán illetett.
Hogyha várjunk igy mi akkor egy boldog ujesztendőt?
Hogy hozzon ránk a Teremtő áldással telt szebb jövőt?
Sötétebb lesz a jövőnk annál amilyen volt a mult,
Jobb reményink zöld levele azt mondhatni mind lehult.
Mert a jövő fellegében bizonytalanság borong,
S még a bölcsek szive is az aggodalomtól szorong.
Tanácstalan tétováznak manapság a nemzetek,
Békét szőnek, s alattomban készülnek a fegyverek.
Boldog ujév kivánása hagyja el az ajkakat,
A mialatt a szivekből aggodó sohaj szakad.
Feltalál ma mindent az ész, de az üdvért nem kutat,
S így összeomlik a világ, minden jel arra mutat.
Ha tehát az ujesztendőt áldásosnak kivánjuk?
Szükséges, hogy sziveinket Isten előtt kitárjuk.
Szálljunk előbb önmagunkba s bánjuk meg sok bűnünket,
Amelyekkel beszennyeztük elöbbi életünket!...
Igérjük meg, hogy a jövőt jobb tettekkel éljük át,
A jó Isten bőkegyelmű s tán a multért megbocsát.
Igy hoz ránk egy jobb esztendőt, ha tanácsát követjük,
Nem csupán, ha felületes puszta szóval köszöntjük. Vissza