Előszó
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Tizennyolc éves voltam, mikor a tanítónőképzőt elvégeztem, vizsgálataimat sikeresen letettem, s a diplomával kezemben mosolyogva, tele reménységgel, vidáman és várakozással eltelve néztem a világba.
Nem akartam tanítónő lenni...
Valahogy úgy fáztam attól a gondolattól. Édes anyám meg attól félt, hogy, Isten tudja, hova, merre neveznének ki, s akkor egyedűl kellene elmennem, mert ő nem jöhetett volna velem Feri bácsi miatt.
Feri bácsi a nagybátyám volt, édes anyám testvére.
Az ő házában laktunk és anyám vezette a háztartást.
Nem voltunk gazdagok.
Édes anyámnak épen csak szerény özvegyi nyugdíja volt meg, Feri bácsi meg tisztviselő volt a városnál.
De azért, ha szerényen is, de jó módban éltünk, soha semmiben nem szenvedtünk szükséget, sőt néha telt egy-egy kis mulatságra is.
Én mindig vidám, mindig jókedvű voltam. Valahogy úgy képzeltem, úgy éreztem, mintha nálunk mindig sütött volna a nap.
Ha most visszaemlékezem arra az időre, - mert rég a húsz év előtt történt dolgokról beszélek, - alig tudom elhinni, hogy csakugyan én voltam-e akkor az a gondtalan, vidám gyermek?..."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal