Reggelre szól a harang

Fülszöveg

A felszabadulás utáni csehszlovákiai irodalom egyik legszámottevőbb műve Vladimir Minác regénytrilógiája, amelynek befejező része ez a regény. Minác, akit a kritika általában mint javíthatatlanul őszinte és szókimondó írót jellemez, ebben a regénysorozatban témáért visszafordult ahhoz az időszakhoz, amely szocialista jelenünk csíráit hordozta magában: a felkelés hónapjaihoz, a felszabadulás utáni első évekhez. Érett művészi meglátással, tudatos igazmondással tárja elénk ezt a kort, saját nemzedéke megtett útját, nevezetesen a Reggelre szól a harang című regényben a felszabadulást követő első évek nehézségeit, vívódásait, nélkülözéseit, iránykeresését.
A legfontosabb, az írót érdeklő probléma ebben a regényben - Minác legtöbb mai tárgyú, az utóbbi években született írásához hasonlóan - az egész társadalmunkat foglalkoztató kérdés: hogyan formáljuk életünket az új viszonyok között, hogy emberhez méltón, a közösséggel összhangban, ugyanakkor egyénileg, egyedileg boldogan is éljünk. Erre a kérdésre próbál választ adni Marek és Olina, Janko Krap és Emma annyi tévedésen, buktatón, tévelygésen át mégis egymás felé törekvő, egymást kereső élete.
A regény a nagy fordulóponttal, ezerkilencszáznegyvennyolc februárjával zárul - időbeosztását tekintve. Ugyanakkor az író alakjainak fejlődését, jellemük alakulását úgy formálja, úgy tárja elénk, hogy gondolatunkban, érzékelésünkben a mába vetülnek, máig érnek: gondoljunk csak Janko Krap önmagára döbbenésére, emberségének újra megtalálására.
1961-ben Vladimir Minácot regény-trilógiájáért csehszlovák állami díjjal tüntették ki. A hivatalos elismerés, kitüntetés karöltve jár az olvasók elismerésével - s főleg ez a tény, a nagy siker, amelyet Minác regényciklusa ért el a cseh és a szlovák olvasók körében, teszi indokolttá a mű magyar nyelven való megjelentetését, jogosít fel annak feltételezésére, hogy a sorozat utolsó regényét is - az előző kettőhöz hasonlóan - a magyar olvasók megértéssel, tetszéssel fogadják. A monumentális mű megismertet bennünket - természetesen nem olcsó, didaktikus módszerekkel - a mai szlovák emberrel, aki hazájában jobb életre vágyik, s ezt az életet igyekszik munkájával megteremteni. A szándék, a törekvés egyazon a mai dolgozó magyar emberével: szolgálja ez a könyv is - mint csehszlovákiai magyar kultúránk annyi más alkotása - kettejük között a megismerés, a közeledés, az egymásra találás nagy ügyét. Vissza