Előszó
Fenn és lenn:
Ki másnak is ajánlhatnám első regénykísérletemet, mint anyámnak? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog húnyni könyvem gyöngéi felett, valamint szemet húnyt már vagy egy...
Tovább
Előszó
Fenn és lenn:
Ki másnak is ajánlhatnám első regénykísérletemet, mint anyámnak? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog húnyni könyvem gyöngéi felett, valamint szemet húnyt már vagy egy könyvtárra menő megiratlan ostobaságom felett.
Az olvasótól nem kívánhatok hasonló gyöngéd elnézést, azért jó is lesz, ha elmondom a Fenn és Lenn rövid genezisét, hogy legalább a felelősség egy részét áthárítsam azokra, akik velem szemben a felbujtó szerepét játszották.
Úgy volt, hogy az Egyetemes Regénytár szerkesztősége az 1889-ik év folyamán 1000 frankos regénypályázatot hirdetett.
A pályázat ösztönzött arra, hogy tollhegyre tűzzek egy tarka mesét, amely akkoriban fel-felbukkant szemeim előtt, libbenő szárnyakon körülcsapongott, mondhatom: szinte üldözőbe vett. Megszületett a Fenn és Lenn.
A bírálók elsősorban dicséretükkel tüntették ki pályaművemet, a díjat nem ítélhették oda neki, mert a regény már külalakjánál fogva igen nagy volt, terjedelme nem felelt meg a pályázat föltételeinek.
Kiadóim felszólítására újra átdolgoztam regényemet.
Ezzel az olvasó kezébe adom. Ha elsőszülöttemnek, - akitől végre sem tagadhatom meg teljesen apai gyöngédségemen, - ha elsőszülöttemnek, mondom, sikerül az olvasót egy estén át szórakoztatnia: akkor betöltötte hivatását.
Vissza