Előszó
Részlet:
Ráhangoló hangulat
í
I á á
Lassacskán 50 évnyi út áll mögöttem tele olyan változásokkal, zsákutcával, melyek az Élet rendje szerint nem voltak törvényszerűek. Jóllehet azt is f hiszem, hogy a tévelygéseim során kaptam az útbaigazító szép üzeneteket, / csak sem ezek létéről, sem a tartalmukról szinte semmi fogalmam nem t] volt úgy 30-as éveim elejéig. Gyerekéveim a materialista gondolkodás teljes gőzzel való nyomulásában teltek el. Pedig hoppá már ebben a formában is kilóg a lóláb, hogy materialista gondolkodás. Hiszen ez a fajta világkép semmiféle megfoghatatlan dologban nem hisz, márpedig mind a gondolat, mint az érzés bizony igencsak nem anyagi természetűek. Csak a magyar nyelven való megfogalmazása a témának tele van ellentmondásokkal. Aztán mire, fiatal férfivá értem, ránk szakadt a nyugati típusú világkép az anyagi javak mérhetetlen hajszolásának dicsőítésével a háttérben. Az egyén önmegvalósításának végtelen ígéretével nemzedékek sora indult neki vagy éppen folytatta felnőtt éveit. A „múlt rendszer" világszínvonalú oktatása szárnyakat adott a szinte a semmiből kinövő vállalkozni akaróknak. Hihetetlen mennyiségű és minőségű dolgozni, teremteni, a világban lenyomatot hagyni akaró erő szabadult ki a börtönéből ez idő tájt. Sajnos nem, vagy csak későn vettük észre, hogy amíg többségünk az önmegvalósítás délibábját kergette, addig atyáink országát kilopták a lábunk alól. Újra elszaladt tíz év és egyre többünknek kezdett derengeni a mézesmadzag álságossága. Magyar lelkünk hunori -magyari szárnya, a mellérendelő gondolkodásunk és nyelvünk okossága fellebbentette a fátylat a szemeink előtt. Jól be lettünk csapva, hangzott el a mondat egyre több helyen, és az eredendő józan parasztész szinte azonnal elkezdte keresni a megoldásokat. Hagyományaink őrzői és tanítói is egyre másra léptek elő a mellőzöttség ködéből és szép lassan egyre többünkben újra értelmet nyert az, hogy mit is jelent magyarnak lenni. Itatóspapír módjára szívtuk magunkba a valóságos emlékeinket beindító tudást magyarságról, történelemről, népműveltségről, a közösség erejéről, a teremtett rendben való a többi élővel való elszakíthatatlan kapcsolatrendszerünket erősítő tanításokról. S mindehhez édes anyanyelvünk vált újra az egyik vezérlőcsillaggá. Azzá a mindent megmagyarázni tudó, a világot érthetővé, ellentmondásaitól feloldó, erőtől duzzadó okos eszességet alátámasztó szókincsével.
Mára tudom, vallom és hiszem, hogy magyarként születve csak és csak is a magyarul tudunk e földi világban a számunkra kiszabott galaktikus szív- y dobbanásnyi időben létezni, erőben, egészségben, bőségben. \
Amennyiben egy keveset túlpillantunk az oktatás szűkre szabott keretein, a média majd mindent elsöprő ködösítésein, kirajzolódik egy kép a Földi emberiség kultúrtörténetét illetően. Az ember már a kezdetektől fogva
Vissza