Előszó
Ezzel a kis művünkkel elejétől fogva két látszólag egymástól független, valójában azonban szorosan összefüggő feladatot óhajtottunk megoldani. Az egyik az volt, hogy helyesebb alapokra fektessük az...
Tovább
Előszó
Ezzel a kis művünkkel elejétől fogva két látszólag egymástól független, valójában azonban szorosan összefüggő feladatot óhajtottunk megoldani. Az egyik az volt, hogy helyesebb alapokra fektessük az egészséges ember mindennapi táplálkozását, úgy hogy a jövőben inkább elkerülhesse azt a sok betegséget és azt a korai elkopást, megöregedést, mely velejár eddigi helytelen életmódjával. A másik: hogy vezérfonalat adjunk a beteg ember kezébe, melynek alapján élvezhető és huzamosabban is keresztülvihető kosztot tud összeállítani magának abban a manapság mind gyakoribb esetben, amikor orvosa valamelyik modern diétaforma betartását írja elő neki. Mindkét célra valóban jól be is vált a kis könyv. Most is, midőn negyedszer válik új kiadás szükségessé belőle, azzal az érzéssel engedjük útjára, hogy más által el nem végzett feladat vár rá meg mindig és hagy az azóta nagyszámban megjelent hasontárgyú írás ellenére is egészségeshez, beteghez egyaránt új és megszívlelendő mondanivalója van.
Amikor 12 évvel ezelőtt a „Korszerű húsnélküli táplálkozás" megjelent, nagyon is félő volt, hogy az úttörőnek rendszerint kijáró ellenzés és kigúnyolás fog majd osztályrészemül jutni azért, amiért olyan táplálkozási tanokat hirdettem, amelyek akkor nálunk Magyarországon még ismeretlenek és a megszokottakkal sok tekintetben gyökeres ellentétben állóak voltak. Annál is inkább várható volt velük szemben bizonyos elzárkózás és ellenállás, mert én nemcsak leszögeztem ezeket az új elveket, hanem mindjárt ahhoz is ragaszkodtam, hogy úgy is cselekedjünk, ahogyan ezekből az új felismerésekből logikusan folyik. Márpedig az emberek tapasztalat szerint inkább kétségbevonják az igazságot, vagy oda sem hallgatnak rá, ha miatta el kell térniök egy-egy berögződött szokásuktól és le kell mondaniok egyről-másról, amit kedvelnek!
A várt vihar mégis elmaradt; nemcsak mert a tudomány is, a gyakorlat is igazolta az állítottak helyességét, hanem azért is, mert közben az a táplálkozási reform, melynek korai harcosává szegődtem, annyira egyértelműen diadalra jutott világszerte, hogy szembehelyezkedni vele nyilvánvaló maradiság és szélmalomharc is lett volna. A vezető kultúrállamokban lejátszódott folyamat hazánkban sem maradt el, ha itt az átállítódás tán kissé lassúbb iramban haladt is.
Vissza