Református lelkipásztorképzés

Előszó

1622-ben világra jött "Erdély legszebb szülötte, a református kollégium" (Szász Károly). Ekkor, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodása idején határozta el az országgyűlés a gyulafehérvári collegium academicum felállítását. A fejedelem birtokadományokkal és pénztőkével anyagi alapot vetett neki, majd külföldi tanárokat hívott meg, iskolatörvényt szorgalmazott, a lelkipásztoroknak és családtagjaiknak nemesi "armálist" adott. Így kolozsvári teológiánk közel négyszáz éves múltra tekint vissza.
A 17. század első felében több jeles külföldi és belföldi professzor tanított a kollégiumban. Ők alapozták meg az iskola hírét és tudományos színvonalát: Opitz Márton, Alstedius János Henrik, Bisterfeld János Henrik, Piscator Lajos német teológusok, Basirius Izsák angol prédikátor, a hazaiak közül pedig Keresztúri Bíró Pál, Geleji Katona István, Apáczai Csere János és mások. Bethlen Gábor kollégiuma autonóm főiskola volt, de fővédnöke maga az egyház lett: az egyház szolgálatában állott, az egyháznak képzett lelkipásztorokat. Ez a két vonás - az iskolai szabadság és az egyházi elkötelezés - egész külső történetén végigkísérte az iskolát, Gyulafehérvártól a mai kolozsvári teológiáig. Egy harmadik jellemzője a fejedelmi alapítás emléke; ezt, mint érzelmi motívumot nem lehet nyomon követni, de talán ez hatott legtöbbet az iskola megmaradásában. Vissza