Református Ferencváros

Előszó

Pár mondatban szeretném megosztani Önnel és Veled, a tisztelt Olvasóval, hogy miért is vágtunk bele egy ilyen jellegű gyűjtemény összeállításába.
Történelemtanárként fontosnak tartom a tágabb történelmi ismeretek elsajátítása mellett a gyökereinket tápláló és kötődéseinket formáló kisebb közösségünk minél alaposabb megismerését. Egy világváros iskolájában, ahol sok helyről sokféle ember gyűlik össze, kézenfekvőnek látszott a közös jellemzőket megkeresni és ezek mentén elindulni. Ahogyan azt már az iskola neve - Lónyay Utcai Református Gimnázium - is sugallta, egy földrajzi, és egy lelki-szellemi kötődés metszéspontjait kerestük. Fiatal munkatársaimmal arra vállalkoztunk tehát, hogy kerületünk, azaz a Ferencváros református emlékeit szedjük csokorba. Annál is inkább kínálkozott ez a téma, mert joggal állíthatjuk, hogy a budapesti reformátusságnak itt van a központja. Ferencváros műemlékei között található például a Kálvin téri református templom, amely ma már csak egy a sok műemlék közül, régen azonban a város meghatározó szereplője volt. Az akkor még Széna téri templom gyarapodó református gyülekezete és a köréje szerveződő szellemi élet különleges pezsgést vitt lakókörnyezete életébe. Vagyis nemcsak a református egyházon belül vívott ki magának figyelemre méltó pozíciót, hanem a kerület egészének is markáns színévé vált a helyi református közösség. Ezt igazolja egy sor ma is itt működő református intézmény (Káróli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, Lónyay Utcai Református Gimnázium, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye stb.), a közterek és utcák elnevezései (Kálvin tér, Ráday utca. Török Pál utca, Gönczy Pá! utca. Tompa utca, stb.), és az is, hogy a kerület díszpolgárai között a református egyházért ma is sokat munkálkodó férfiakat (Molnár Miklós, Ritoók Zsigmond) köszönthetünk. Vissza