Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegyében 1665, 1668, 1669

Előszó

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára a 17-18. századi felső-magyarországi református egyház életének több jeles dokumentumát őrzi. Ezek részben egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Az itt fellelhető legkorábbi vizitációs forrásokat az Osiris Kiadó tette közzé: Dienes Dénes (szerk.): Református Egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Millenniumi Magyar Történelem, Források, Budapest, 2001. E kiadványnak a jelen kötet, a kronológiai rendet tekintve, közvetlen folytatása.
A Borsod-Gömör-Kishonti Református Egyházmegye a nevében jelzett vármegyéken kívül hevesi és abaúji területekre is kiterjedt, a Tiszán inneni református egyházvidék legnagyobb egyházmegyéje volt. A 17. század második felének egyházlátogatásai csaknem 200 egyházközséget vettek számba a kebelében. Az gyülekezetek jelentős része a hódoltság területén élt, meglehetősen zaklatott körülmények között. A lét- és vagyonbiztonság alacsony színvonalon állt, falvak néptelenedtek el, majd települtek újra egykét évtizeden belül. Ennek tulajdonítható, hogy ezen a vidéken a vizitációs jegyzőkönyvek elsősorban az egyházközségek vagyoni helyzetét rögzítették. A vizitációs feljegyzés jogbiztosító iratnak számított, amit a tanúk pontos megnevezése egyértelműen jelez. Pusztásodás és újratelepülés változó világában biztos alapnak számított az egyházközségi élet újjászervezésében az egyházlátogatók által rögzített jegyzőkönyv.
A korabeli bizonytalan viszonyokból adódott - lévén az utazás sem veszélytelen - az a gyakorlat, hogy az egyházlátogatók nem mentek el minden gyülekezetbe. Egy-egy központi fekvésű községben telepedtek meg, s a környező gyülekezetek „hites" emberei jelentek meg a vizitátorok előtt a lelkész vezetésével. Itt mondták jegyzőkönyvbe a gazdasági adatokat, szóltak a kirívó problémákról, ha voltak ilyenek. Beszámolóikból a gyülekezeti életre kevésbé, az egyházközség gazdasági helyzetére annál inkább vonhatunk le következtetéseket.
A közölt forrásanyagnak az eredeti dokumentumai egy valaha kötetbe foglalt protokollum lapjain találhatók, idők folyamán az eredeti kötéstábla elkallódott. Vissza