Reformáció gyakorlati életünkben

Előszó

„Tudakozzuk a mi útjainkat, vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. Emeljük fel szíveinket, kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben." (Jer. sir. 3:40-41) A megújulás és reformáció elválaszthatatlan egymástól. A megújulás a szív és a lélek erőinek megelevenedését jelenti, Istennel való kapcsolatunk rendezése nyomán. A reformáció pedig gyakorlati életünk tudatos újjászervezését, összhangba hozását Isten szent törvényével, de immár nem a saját erőnk által, hanem Isten Lelkének irányításával és erejével. Ha az Isten iránti „első szeretet" megújulása nélkül próbálunk reformációt véghezvinni a saját életünkben és a közösségében, abból csak csúfos kudarc és kiábrándulás következhet. Akkor csak „a pohár és a tál külsejét" tudjuk megtisztítani, amint Jézus mondotta szemléletes hasonlatában (Mt. 23:25-26), és többet leszünk elfoglalva mások életének szemlélésével és ítélgetésével, mint a saját életünk reformálásával, s ezt még csak észre sem vesszük lelki elvakultságunkban. Gyakorlati életünk reformációja csakis az élő hit következménye, a Lélek gyümölcse lehet. Ezért az itt következő Biblia-tanulmányok átvétele folyamán szüntelenül érvényben kell maradniuk Az üdvösség ismerete című tanulmánysorozatban megismert lelki igazságoknak. Elevenen az elménkben és a szívünkben kell élnie mindannak, ami feltárult előttünk az örökkévaló evangélium lényegéről, a hit általi megigazulás útjáról. Az „üdvösség ismeretének" gyakorlati következményeiről, mindennapi életünkben való alkalmazásáról van most szó. Egyedül az élő hit és a Lélek munkálkodása által lehet hiteles és valóságos a reformáció egyéni és közösségi életünkben. Szükség van-e egyáltalán a gyakorlati alkalmazás területeit és kívánalmait megismerni, ha ennyire a Lélek munkájának függvénye a reformáció megvalósulása életünkben? Emlékezzünk arra, amit a Lélek munkájáról tanultunk! Vissza