Gólyahírtől a Fiákerig 1958-1963

Előszó

Szeretnénk megőrizni öt együtt töltött esztendő emlékét. A kellemetlen élményeken, fonákságokon - melyek annak idején olyan nagy lelki problémát okoztak - ma már csak mosolyogni tudunk. Minden hallgató öt éve egy külön történet, összességükben azonban egy egészet alkotnak, eggyé teszik őket a közösen eltöltött kemény évek, a közös emlékek, a munka, a szórakozás, a civakodások.
Bármelyik évfolyamtársunk fényképére tekintünk, egész eseménysorozat jut eszünkbe, mely a mi közösségünkben zajlott le. Mi ebből az eseménysorozatból szeretnénk egy keveset megőrizni a későbbi évek - az emlékezés számára. Szeretnénk, ha az az erős mely eddig összetartott bennünket, nem szűnne meg a válás pillanatában, szeretnénk mindig azt érezni, hogy nem vagyunk egyedül, segítenek, támogatnak társaink.
Mély tisztelettel fejezzük ki köszönetünket azoknak, akik öt éven át lankadatlan lelkesedéssel azon fáradoztak, hogy tudásuk legjavát átadják nekünk, hogy jól felkészült, hivatástudattal rendelkező szakemberek lehessünk.
Öt év telt el azóta, hogy először beültünk az egyetem padjaiba. Kétségtelen, hogy valamennyien sokat fejlődtünk nemcsak szakmailag, hanem politikailag is. Az öt év alatt ugrásszerű fejlődés ment végbe a szocializmus előretörésében világviszonylatban is, míg hazánkban elérkeztünk a szocializmus alapjainak lerakásához. Ez a fejlődés kötelez bennünket! Előre kell tekintenünk, s azon kell fáradoznunk, hogy közülünk minél több fejlett öntudattal rendelkező szocialista orvos kerüljön ki.
Köszönetet kell mondanunk politikai szervezeteink - a párt és a KISZ támogatásáért. Megmutatták a fejlődés helyes útját, irányítottak bennünket, küzdöttek érdekeinkért. Tisztában vagyunk feladatunk nagyságával, s bízunk abban, hogy további kitartó tanulással, becsületes munkával, dolgozó népünket szolgáló orvosokká válunk! Vissza