666 nap Édenben

Előszó

Részlet a könyvből:

A földön a hegyeket földrengések rázták meg, s úgy tűnt, minden lángba borult. Számos baljós bolygó tűnt fel üstökösök, hullócsillagok, villámok kíséretében. A szüntelenül süvítő durva szél hatalmas fákat szaggatott ki gyökerestül. Hadserege viharokból állt, zászlai porfelhők voltak. A mennyekben a ragyogó égitesteket felhőtömegek takarták el, melyekből néha, mintha kacagnának, villámok csaptak elő. Minden sötétbe borult, semmit sem lehetett látni. A hatalmas hullámokat vető óceán hangosan jajveszékelt, mintha bánat gyötörné, s a benne élő lények között zűrzavar támadt. A folyók és tavak vizei is felkavarodtak, s elhervadtak a lótuszok. A nap- és holdfogyatkozáskor újra és újra ködgyűrűk jelentek meg a Nap és a Hold körül. A derült égből mennydörgés hallatszott, a hegyek barlangjaiból pedig szekerek zörgéséhez hasonlatos hangok törtek elő. A falvakban nősténysakálok üvöltöttek vészjóslóan, perzselő tüzet okádva szájukból. Hímjeik és a baglyok velük kiáltottak. Fejüket feltartva kutyák csaholtak szerte mindenhol, hol énekelve, hol vonítva. A szamarak csordákban vágtattak fel-alá. Kemény patáikkal a földet kapálták, s vadul bőgtek. A szamarak bőgésétől megriadt madarak rikoltozva röppentek fel fészkükből, s a jószágok a tehénistállókban és az erdőkben félelmükben ürüléküket és vizeletüket engedték. A rémült tehenek tej helyett vért adtak, a felhőkből genny hullott, a templomokban könnyeztek az istenek másai, s fák dőltek ki széllökés nélkül. A baljós bolygók fényesebben ragyogtak, s túlragyogták a kedvező hatásúakat. Vissza