Októberi rózsa

Előszó

Részlet a könyvből:
- Istvándy tanácselnök úr itt van még?
- Éppen ítéletet hirdet. Tessék megvárni a tanácskozó szobában.
A teremszolga bevezetett a homályos előszobába és kinyitotta a tanácskozó helyiség ajtaját. Ugyanekkor kinyílt a tárgyalóterem ajtaja is. Magas nőalak suhant el mellettem. A mint áthaladt azon a fénysávon, mely a félig nyílt ajtón keresztül az előszobába verődött, aranyhaja megcsillant egy pillanatra, arczát nem láthattam, mert zsebkendőjét a szemére szorította. Azután eltűnt a lépcsőházban, csak valami különös, enyhe illat maradt vissza utána.
- Gillyflower, - szóltam önkénytelenül.
Erről és az aranyhajáról ráösmertem. Budapesten más nem használta ebben az időben a szegfűillatot és senki másnak nem ragyogott ilyen dús fénynyel a haja.
A teremőr - egykor hivatalszolgám a polgári törvényszéknél - ismerős bizalmassággal szórakoztatott, amíg a hirdetést befejezik.
- Kemény ítélet esett. A vádlott elvágódott, úgy kellett fellocsolni. Komornyikféle ember, valamikor uraságoknál szolgálhatott. Ez a nagysága is ő végette járt a tanácselnök úrnál. De ahhoz ugyan hiába ment és hasztalan rítt. Itt nincs kilenczvenkettedik paragrafus. Ittasság nem enyhítő körülmény, hanem súlyosító. Beismerés? ha nincs más bizonyíték, akkor lehet róla beszélni. Ez, kérem, nem gyermekbíróság. Az ügyész urak nagyon szeretnek ide járni. Vissza