Raszler Károly

Előszó

Részlet a könyvből:
"Raszler Károly a magyar grafikusoknak a felszabadulás utáni első nemzedékéhez tartozik: ők voltak azok, akik az ötvenes évek elejének szektás stílus- és műfaji követelményei után az évtized második felében ismét megteremtették a grafika műfaji önállóságát. Ezen belül elkötelezett világszemléletével, lenyűgöző technikai tudásával, mely épp látásmódjából fakadóan mindig a grafikát életre hívó gondolatot szolgálja, Raszler egyedi hangú, szimbólumokban megnyilatkozó képi világot teremtett.
Művészeti tanulmányait az Iparművészeti főiskola elvégzése után a Szovjetunióban, a leningrádi Képzőművészeti Akadémián folytatta. Hazatérve az első időben főleg az arckép és a tájkép témakörei kötötték le figyelmét. Kis méretű, valóságközeli ceruzarajzain az emberi arc egyénítő vonásain át egy-egy típus megfogalmazására törekedett; tájképein, utcarészletein pedig a városrész arculatának sajátosságai ragadták meg, s ezek visszaadására törekedett. Ezekből 1958-ban az Ernst Múzeumban igen szép darabokat mutatott be; Presszó-sorozatát az egykori kritika Toulouse-Lautrec műveivel vetette egybe, az Alkohol című lapján daumier-i mélységeket, Meggyötört és Gond című portréin pedig a Mednyánszky-portrék magasságába emelkedést emlegettek. Mindebből talán annyi a lényeges, hogy a fiatal, pályáján akkor induló művész az egyetemes és a magyar grafika legjobb hagyományaihoz kapcsolódva bontakoztatta ki tehetségét. Vissza